nagyapa

oh, nagyapa
én úgy szeretlek, mint senki mást
mégis, de jó, hogy  nem élsz már
szemed kékjében kihúnyt az örök derű
igaz hited megcsúfolták
oh, nagyapa én úgy szeretlek, mint senki mást
mégis, mégis, de jó, hogy már nem élsz...

Siersthal, 2017. október 27.

libikóka libidóka

én nem értem,
hogy te miért nem érted
mikor világos, mint a sötét
én nem értem,
hogy te miért nem érted
libikóka libidóka
oly egyszerű
nem kell képlet
szabadon csapong a képzelet
bár próbálják bezárni
kordában tartani
de
amikor hallgat is dolgozik...
persze
én sem értem
de érzem
és nem félem
legalábbis itt és most
más kérdés lenn a metróban
mikor elfogott a rettegés
bőrcsizmák és kopasz fejek láttán
mert ez a kopaszság egészen más
(a fák is elengedik leveleiket
tudom vannak örökzöldek
nemcsak slágerekből
mi a levél és mi nem
abba nem mennék bele
áldott Piroska néni
oly unalmasan beszélt,
pedig amit mondott!
emlékeztek lányok?!)
én már régen nem értek semmit sem
amúgy is minek
minek
sötét középkor
az ám a világ
visszatért
vagy el sem ment
boszorkány üldözés
új régi formában
józan ész jól elbújt
patkányok
vajh miért is bántják
eme okos állatokat
és én még mindig nem értem,
hogy te és te miért nem érted

Siersthal, 2017. október 27.

levél Neked * sötétben

az este csak úgy egyszerűen besétált
mit besétált!
berontott
hirtelen váratlanul
az előbb még
rám nevettek
a rozsdás levelek
integettek az ágak
kései virágok áhítattal néztek
ahogy én is rájuk
vagy tán a tekintetem tükröződött vissza
virágszemükből
lépteim falták az erdei utat
tócsák csillantak
négy és fél km
három negyed óra
ott volt valaha a csodás útelágazás
teli fehér törzsű nyírrel
bolond emberek kivágták
három tán ha maradt
szívem szakadt
hátraarc
irány vissza
a másik út
így esőszünetben járhatatlan
észre se vettem a kilométereket
de azt igen, hogy kéretlen
de törvényszerűen
berobbant az estve
setét
és bár nem volt még nyolc
de nekem fülemben csengett
ég a világ a boltban
este van már nyolc óra
melyik bolt volt nyitva este nyolckor valaha?
ahol még piros színű pántlikát is mértek
én nem tudom
ezt sem
és mást sem
csak azt hogy az erdőben este is csodás
bár illetlenség
sőt mi több tilos
zavarni az erdő nyugalmát
hisz a sötét óra már a vadaké
ja, hogy az ember nagyobb vad
hát igen
de én szelíd vagyok - azt mondják mások
most mennem kell
már nagyon éhesek a kosztosaim
készítek nekik vacsorát
langyos tejecskét is
és viszem fel a dombra
a sötétben mit sem látok
tán jobb is

Siersthal, 2017. október 22.

üres

üres már
minden üres már
a tálalón megszegett kenyér
morzsák szerteszét
tán hangyák is masíroznak
de azt nem látom
könnytől vak szemem
üres már
minden üres már
ma az eső is unottan kopog
pedig máskor, hogy szeretem
ki veti meg ágyad kedvesem
sorokba bújt fájdalom
nem serceg a toll
papír is csak az esőn mállik
ott feledett újság
gyászkeretes hírrel
üres
üres minden
ujjaim elengedem
tekintetem odakinn pihen
a koszos ablaküvegen át
még sejtelmesebb
ez az ázó
elázó világ
üres
oly üres
tegnap csak dideregtem
több pulcsi sem melegített fel
hisz elhagyott a lelkem
nélküle üres lettem
mint nélküled is
minden minden üres

Siersthal, 2017. október 22.

levél Neked * a halál csak egy ajtó

viselős az ősz
méhében megférnek az évszakok
késői virágok fittyet hánynak
a hideg hajnalokra
Nap csókjában fürödve
az égre mosolyognak
elnézem színes teraszom
szívemben hála
magam is kitárulkoznék
színeimet mutatnám
nézzétek ez is
ez is
és ez is
én vagyok
de csak fájón hallgatok
nincstelen vagyok
szegényes a gúnyám
kopott a kedvem
nem kellek senkinek
csak a pénz
a pénz
nélküle halhatsz
senki nem fogja meg a kezed
senki nem simítja ki a lázad
forrón lüktető fájó homlokodról
betegen elhagyottan árván
adod át magad a túlvilágnak
azt mondta egy kínai bölcs:
Az élet a folyosó
a halál csak egy ajtó...

Siersthal, 2017. október 18.

levél Neked * szeret, nem szeret

"je reviens te chercher"
fut az idő
én meg állok
a halállal kalkulálok
szeret
nem szeret
szeret
tépkedem
az időleveleket
az eredmény holt biztos
de én mégis
mint egykoron
játszadozva számolom
szeret
szeret
szeret
nem szeret
lebiggyedt ajkam
ha csalok ha nem
egyre megy
ígéretek földjén
sok-sok virág ny<lik
sosem is hervadnak
de tudod kedves
mindez csak ígéret
hamis
talmi
akár a gazdagság fénye
odaátra hogy viszed
igaz most kapsz érte sok mindent
miközben én csak nyelek...

Siersthal, október 12.

balzsam

hevenyészett valóságok
rozsdamarta tévhitek
jégtorlaszok reccsenése
zsigeri félelmek
fogod a kezem
mégis megbotlom
fájdalmak kaszálnak
megérett bánatokat
kazal
halom
kéve
szavak
irdalt szerelmek
nyárson sütve
kihámozott szerelem
gesztenyeburok
ősz
erdők
kései virágok lágyan ringatóznak
széltépte délután
vaddisznók csörtetnek
kik félnek jobban
lagúna
összetett idők
és felnyalábolt messzeségek
kezem töröm
diótörő
zene szárnyán ereszkedem
hogy hirtelen valami forgatag felkapjon
és elnyeljen a beszűkült tér
akár a süttői duna ágon az örvény
vas pistát
szederjes ajkam
nem mormol imát
valami hangfélét présel ki
törött gégém
vége
vége
magával ragad a megváltó halál

Siersthal, 2017, október 11.

halál

annyira vártalak
nem jöttél
szívembe mérget csepegtettél
feketébe váltott szívem
elszállok a végtelenbe

Siersthal, 2017. október 08.

vásárnap * Joe Hill balladája

ma
újra egy októberi vasárnap
vásárnap
szürke egyhangúsága
szívekre méla bút ont
Adys hangulat
méreggel telt szervezetek
Vazulok
süket fülek
némaság sikolt
lángol a messzeség
szent gyújtogatók
remények lángját gyújtsátok szívekbe-lelkekbe
ti ne hallgassatok
bár jönnek a fekete autók
bár kerékbe törnek
oh ti szent Joe Hillek
hol vagytok
titeket vár e fásult közöny
e rettegő félelem
nektek még bíborló szívetek
szóljatok
remegjen e pici ország
meneküljenek a gazok
győzzön
mi sosem
az igazság
ne legyen több szenvedés
testvérgyilkosság
magyar magyart ne gyűlölje
és mást se...
elhintett magok
gazt nevelnek
félelem bére
kínszenvedés

Siersthal, 2017, október 08.

látszat(ok)

oly keveset szólsz
de csak a szó mi ily messzeségbe utat talál
hajdani érintések
bolondos nevetések
csupán csak emlékek
csak a szó
csak a szó
mi hídként ívelhetne
de nincs szó
nincs híd
fásult közöny
éteri csend
mérgek pokla
gyűlölet
félelem uralja
szegény szíveket
bíboruk halovány
szürkébe zárt
vajúdó magány
látszat jókedvek
látszat házasságok
minden csak látszat
csak a szegény megtévesztett emberek szenvedése nem

Siersthal, 2017. október 08.

levél Neked * rácsozottan

megrendült zöldek
ingáznak zsalugátereken
zárt intézet
mi rég nem sárga ház
amúgy is mit akarok
szóval miért foltozok
mit mondanék
ha lenne hangom
merre szállnék
ha lenne szárnyam
de én is csak
egy vagyok
a sokból
bégető hadból
így a hideg őszben
kopaszra nyírva
testük mily furcsa
nem óvja
nem védi semmi
és senki
oh hol vagy hazám
árva lényem
hol temessem

Siesrsthal, 2017. október 07.

levél Neked * fáradt fagottok

ma anyagtalan lényem
mégis oly nehéz a testem
lehúz
nem hagyja lelkem szárnyalni
bolygó fény
imbolygó remény
sziklaszilárd hit
minden csak félreértett pillanat
ma nem kerestelek szavakkal
csak lélekben simogattalak
hajadat szél kócolta
miközben arannyá satírozta
a bágyadt őszi Nap
hirtelen vadul felragyogó fénye
kezed lágyan érint
igen az a nyírfaág
és a katonák...
kedvenceim egyike
akár a végtelen hómezők
és a Poljuska
látod drága
megint olyan kevert vagyok
mint valami büdös kisüsti
inkább kristálytiszta
szeder pálinka
mit egykoron főztek Egerágon
minden visszahúz
odahúz
ott a boldog gyerekkori nyarak
csalán illatú létébe
és a hűs tejcsarnok
izgalmas mélyibe
néném a soha nem nevető
özvegyasszony
keverte a frissen fejt tejet
köcsögök fejek gyanánt
karókra húzva
feszítettek a kerítésléceken
és a verem amit valódi
hatalmas jégtáblák hűtöttek volt
a frizsider
a ház parányi
szoba konyha
semmi több
egy egész élet
halt bele
háború elvitte sosem látott
nagybátyámat
tán azért volt néném szeme mosolytalan
fájt és féltem valahol
bezzeg mellette a vadász
milyen más volt
árva őzét nevelt az udvaron
és a fehér zománcos vödörbe
mártottuk az óriás karéj házi kenyerünket
vastagon cukorral szórtuk
micsoda fejedelmi lakoma
volt
mint minden
csak
volt
látod drága már megint csak kalandozok
utam követhetetlen
de tudom nem bánod
és gondolatban velem járod
majd egy nagy kanyarral
a te utadra térsz
és arról mesélsz
hallgatlak
miközben
a temetőben az utolsó fény is aludni tér
indulunk haza
hozzád
az otthon melege
tárt karokkal vár
itt az ősz
melankólia
fáradt fagottok
bús dallamot eregetnek
pókhálószálon kottafejek
üzennek

ölellek

Siersthal, 2017. október 07.

levél Neked * széllel bélelt

Mily kék az ég
valami gyerekdal cseng fülemben
és igen
hihetetlen kék!
patakparton a kosárfonó füzek ágait
vadul táncoltatja a szél úrfi
fitogtatja erejét
és a ruhák fényesen suhogva
szállnak a magosba
valahogy így...
József Attila a költők fejedelme
röpke élete alatt nagyobbat szólt
mint van ki egész hosszú élte alatt...
vajon merre jársz
alszol-e még
vagy éppen kint dédelgeted a virágokat
és velük álmodsz a nyárról
a fű smaragd
és nem túlzás
a sárga ház teraszán röpülnek a száradó ruhák
minden mozog
kezem most is hideg
szipogok is
bár nem ildomos
köszönöm jól vagyok
de mégis valami hiány
mi átjár
de ma nem tölt el depresszióval
csakúgy tudomásul veszem
azt is csak szélfútta pillanatra
engem is beadtak a Nagymosásba :)
vidáman szaladgálok erdőszélen
Tamarával és Belocskával
még kócos is vagyok
copfom zilált
akárcsak én
most búcsúzom drága
integetek feléd
bordó berkenyeként
oly szép
és azok a bogyók!
lesz nagy öröm rigó famíliában

ölellek

persze az borbolya lett volna
innen a berkenyéket nem látni


Siersthal, 2017. október 5.

levél Neked * ősz burkában

jó reggelt ott messze

az éjszaka hideget hozott
hallgatva a telő Hold szavára
az ablaküvegek vízbarázdákkal fényesítve
én meg csak köhécselek, köhécselek
köszvény kínoz
érdekes szó
a szavak nem forrnak
nincs nagymama
nincs ribizlibor
mily csoda volt
mennyi mindent tudtak
ma már csak derengő emlék
minden bolti
minden ócska
emlékezet átrajzol
megfájdult a fejem
most csak maradok csendben

 

ölellek
 

Siersthal, 2017. október 4.

levél Neked * eső és csend

szervusz én egyetlen drága barátném

hiányollak
de ezt úgyis tudod
ne burkolózz hallgatásba
az nem dédelget...
mi a baj?
rossz kedvű vagy?
vagy dolgozol ezerrel a kertben...
hát igen
itt bizony az ígért nyárból semmi sincsen
és a virágok még kint áznak-fáznak
napfény csókra vágynak
szelídre, kedvesre
nem égetőre
akár a szerelem
nem mindegy mi és hogyan táplálja
ma gombákat rántottam
többes
mert bolti és erdő széli
bolti barna champignon
nagyon szeretem!
párizsi gomba :)
és szépséges őzláb gombák
ennyi őzláb gombát életemben nem láttam
kaszálni lehetett volna
hihetetlen
és az is, hogy nem szedték le!
oh és a nyírfák meg a szelíd gesztenyék tövében
szeplősen pironkodott a sok mesegomba!
mindig a tündéri  mese jut róluk eszembe
Pantyelejev - Nagymosás (Belocska és Tamara)

szóval drága ne pironkodj :)
írj nékem mert nagyon hiányzik
levelet váltani oly jó!
betűket terelgetni
gondolatokat útjukra eregetni...

ölellek mártusod

Siersthal, 2017. október 2.

levél Neked * ma sem

és én ma sem megyek hozzád
ahogy te sem jössz hozzám
kockás köntösömben dideregve
ülök egy fűtetlen lyukban
talpam nem bizsereg
nem hívja az út melege
érdekes
sötét van
odakünn tejszürke
a talpalatnyi ég
alatta a zöld lombok feketék
tán gyászolnak
siratják magukat
nem fejszenyelek csapdossák őket
hatalmas undok gépek
zajos büdös fűrészek
sír az erdő
remegve bújnak az állatok
szajkók rikácsolnak
roppannak hatalmas fák
egymást tarolják
ügyetlen kezek gyakorlatoznak
pusztítás művészete
a mindennapi téma
oh erdő te csodaszép
mivé lettél
szívem sajdul
lelkem zokog
bánatomra ősz könnye hull

kávém már rég megittam
üres csészém mellettem
lila sárga virágfejek
de kedves
kanál is sárga
abból is tán az okker
tányérka és bögre alap fehér
most oly sápatag
akár valami halovány menyasszony
ki nászát nem akarja

képzeletem bezárom
nem más ma mint bábban lepke
majd egyszer
ha megmaradok
ki is bontakozom
burokból kibújva
lassan nyílnak szárnyaim
és a langymeleg napsütésben
tovalibbenek
szállok hozzád
hát úgy vigyázz
ártó lények ne bántsanak

látod drága
gondolataim tengerében
ott fürdőzöl
s bár már ezer éve nem láttalak
mégis mégis bennem élsz
látom mozdulataid
hallom hangodat
csak éppen nem érinthetlek
s ennek hiánya kínoz
mert bár meleg otthonod van szívemben
de a lágy simogató mozdulat
félúton elakadt...

Siersthal, 2017. október 02.

levél Neked * hasznavehetetlen (zsibvásár)

látod drága ma csak hallgatok
miközben Serge Lamat hallgatok
tout plus tout
mesélnék én
oh hogyne
torlódva félig leírt szavak
vajon miket rejtenek
odakünn az ég oly kék
semmi folt
Ágnes asszony nagyon mos
az erdő úgy tűnik haragos
és hogy enyhítsen zordon szigorán
aranyló tincsekkel kacérkodik
belles belles
és hogy mégis semmit sem mondok
tán a kialvatlan éjszaka
mi ludas
és nem a kása
se a Matyi
bár jobban bele gondolva
egy olyan Matyi
mit egy
sok
elkelne
perzsavásár
zsibvásár
a szavak új értelmet nyernek
szeretném követni
de követ fosztott is lett egy pici szép ország
pedig osztálytárs
és hogy az nem is mindig előny
kell a bűnbak is
lehet kapitális
lőheti francia
ja, hogy ez már más tészta
na igen
értem én
nem vagyok konok
csak makacs
bódult
mákony
hova lett a kis kabátom
lyukas zsákom
erényem mind kicsurgott
bocsáss meg ma drága
levelem tarka-barka
sok a boci
hát még a birka
de a legelőn jól megvannak
közös grund
néha bégetve bőgnek
de amúgy békén élnek

megyek is
hasznavehetetlen vagyok
nézd el nékem

ölellek

Siersthal, 2017. október 1.