az este csak úgy egyszerűen besétált
mit besétált!
berontott
hirtelen váratlanul
az előbb még
rám nevettek
a rozsdás levelek
integettek az ágak
kései virágok áhítattal néztek
ahogy én is rájuk
vagy tán a tekintetem tükröződött vissza
virágszemükből
lépteim falták az erdei utat
tócsák csillantak
négy és fél km
három negyed óra
ott volt valaha a csodás útelágazás
teli fehér törzsű nyírrel
bolond emberek kivágták
három tán ha maradt
szívem szakadt
hátraarc
irány vissza
a másik út
így esőszünetben járhatatlan
észre se vettem a kilométereket
de azt igen, hogy kéretlen
de törvényszerűen
berobbant az estve
setét
és bár nem volt még nyolc
de nekem fülemben csengett
ég a világ a boltban
este van már nyolc óra
melyik bolt volt nyitva este nyolckor valaha?
ahol még piros színű pántlikát is mértek
én nem tudom
ezt sem
és mást sem
csak azt hogy az erdőben este is csodás
bár illetlenség
sőt mi több tilos
zavarni az erdő nyugalmát
hisz a sötét óra már a vadaké
ja, hogy az ember nagyobb vad
hát igen
de én szelíd vagyok - azt mondják mások
most mennem kell
már nagyon éhesek a kosztosaim
készítek nekik vacsorát
langyos tejecskét is
és viszem fel a dombra
a sötétben mit sem látok
tán jobb is
Siersthal, 2017. október 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése