levél Neked * széllel bélelt

Mily kék az ég
valami gyerekdal cseng fülemben
és igen
hihetetlen kék!
patakparton a kosárfonó füzek ágait
vadul táncoltatja a szél úrfi
fitogtatja erejét
és a ruhák fényesen suhogva
szállnak a magosba
valahogy így...
József Attila a költők fejedelme
röpke élete alatt nagyobbat szólt
mint van ki egész hosszú élte alatt...
vajon merre jársz
alszol-e még
vagy éppen kint dédelgeted a virágokat
és velük álmodsz a nyárról
a fű smaragd
és nem túlzás
a sárga ház teraszán röpülnek a száradó ruhák
minden mozog
kezem most is hideg
szipogok is
bár nem ildomos
köszönöm jól vagyok
de mégis valami hiány
mi átjár
de ma nem tölt el depresszióval
csakúgy tudomásul veszem
azt is csak szélfútta pillanatra
engem is beadtak a Nagymosásba :)
vidáman szaladgálok erdőszélen
Tamarával és Belocskával
még kócos is vagyok
copfom zilált
akárcsak én
most búcsúzom drága
integetek feléd
bordó berkenyeként
oly szép
és azok a bogyók!
lesz nagy öröm rigó famíliában

ölellek

persze az borbolya lett volna
innen a berkenyéket nem látni


Siersthal, 2017. október 5.