viselős az ősz
méhében megférnek az évszakok
késői virágok fittyet hánynak
a hideg hajnalokra
Nap csókjában fürödve
az égre mosolyognak
elnézem színes teraszom
szívemben hála
magam is kitárulkoznék
színeimet mutatnám
nézzétek ez is
ez is
és ez is
én vagyok
de csak fájón hallgatok
nincstelen vagyok
szegényes a gúnyám
kopott a kedvem
nem kellek senkinek
csak a pénz
a pénz
nélküle halhatsz
senki nem fogja meg a kezed
senki nem simítja ki a lázad
forrón lüktető fájó homlokodról
betegen elhagyottan árván
adod át magad a túlvilágnak
azt mondta egy kínai bölcs:
Az élet a folyosó
a halál csak egy ajtó...
Siersthal, 2017. október 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése