Ne hagyj el

Kifakult hangom
nem fényesítik szelek
szelek sem fújnak
csak fáradt emberek lapulnak

Lapulnak mint rettegő vadak
mikor hangosan szólnak a fegyverek

Hangosan szólnak a fegyverek
minden ismétlő önmagát
testvér testvért gyilkol
lázadó múlt vércsókot fest
sápadó homlokokra

Sápadt emberek támolyognak
lyukakból feltör a gyalázat
fekete fekete fekete
itt most a gyász színe

szeretem Kínát
szeretem
ott fehérben jár a halál
fehérben mint a hulló almafa-virágszirmok
szirmok és katonák
vöröslő csillagok
vér csillan
vér csurran
nézz reám kedvesem
nézz reám oh uram
ne hagyj el
ne hagyj el engemet

fáj
fáj minden
nézd ellened fordultak
kik eddig szerettek
szerettek
szeretni
mi az
jaj mi az
hogy lehet
oh hogy lehet
miért is hagynak el
miért is hagyják el egymást az emberek
hogy lehet eladni mindent de mindent
egy falatka koncért
mit odavetnek az urak
a felkent urak
kik lábbal tipornak jogot s hazát
vérben fetreng a zsibbadó világ

ne hagyj el
ne hagyj el

Siersthal, 2018. április 30.

Tavaszi áradás * reggeli levél

harmatfényben fürdik lelkem
ma versekben életre keltem
ádáz napok keménysége
most nem szorítja
bús szívemet

a vers, mint napfény
végigömlik lelkem falán
fényességgel tölti el
oly nagyon szomjas szívem

öröm - micsoda szó
tán a boldogság megannyi köve
öröm - ódát zengene
ha engednék

ha engednék
nem lenne
annyi üres ember
mind értelemre nyerne

tavaszi szél kacagva szalad
virágillatot söpör végig a tájon
idill
szívem kitárulkozik

magamhoz engedném a hétköznapokat
de akkor újra csak fekete fellegek
gyűlnének szívem falán
és elveszteném a boldogság fonalát

szerettem
mily nagyon szerettem
volt nekem barátném
s tán barátom

mondd hova lett
minden hova lett

az idő a vén kerítő
vihogva mint valami
fogatlan bába
fuldokolva elnyelte

"engedd magadhoz a gyermeket"
légy gyermekké tenmagad
nincs tekintély buta felnőtt lét
gyermek gyermek kacagó ár
fény ömlik szét a tájon
édes mosolyok ontják
gyermek gyermek
titeket szeretni kell
feltétel nélkül
magáért a létért


Siersthal, 2018. április 16. -  9:17

Por és hamu

Az öregember a ház előtt ült.
Hátát a falnak támasztotta.
Arcát a bimbódzó tavaszi Nap felé fordította.
Hályogos, alig látó szemét lehunyta.
Már nem hívta az édesanyaföld.
Zavaros elméje összevissza kószált a múltban
mikor még fiatal volt és a rizs földön dolgozott napot s éjt.
Gondolatban illatos teát szürcsölt.
Fogatlan szájából kilátszott fonnyadt ínye.
Nyammogott, cuppogott.
Nagy szegénységben éltek mindig.
Felnyögött, fájdalom járta át szikár vén testét.
Hirtelen kinyújtotta göcsörtös  ujjait
majd szorosan megmarkolta a semmit.
Felhördült és visszatért oda ahonnan vétetett.

Siersthal, 2018. április 11.

hagyjatok el * délutáni levél magamnak

és ha ezért úgy érzed
el kell hagynod engem
hát tedd
jól tudom a félelem erős bilincs
jól tudom félted családod
jobban, mint tenmagad
ezért mondom
hagyj el engem,
mert én nem hallgathatok
álmunktól fosztottak lettünk
hívott hazám
eljött az idő
mentünk volna
de hova
én is félek
féltem otthon
lapultam, mint gyáva nyúl
valamiért így mondják
pedig nem is gyáva a nyúl
milyen szép is az ének
oh, én óvodám
énekeltünk
aztán én lettem óvónéni
és lett egy másik óvodám
boldog voltam
mennyire szeretem a gyermekeket
de ezzel nincs vége
hisz sorra jönnek az emberek
és az utolsó állomás:
öregek
eres, foltos kezek
rebbenések
kulcsolódás
merengés
múltba nézés
fájdalmak
zsúfolt otthonok
sokan egy szobában
verések
lopások
éhezések
titkos felvételek
senki nem hinné
mit szem nem lát
mit fül nem hall
de ha nézed
a fekete doboz filmjeit
talán elhiszed
talán elhiszed,
hogy ez a valóság
nem palota
nem lazac
se nem ikra
kaviár
és vodka
oh, ti szegény megvert
kitett öregek
ti nem vagytok a menetben
én jól ismerlek benneteket
titeket gondoztalak
tiértetek szóltam
de ott is gyáva voltam
meghátráltam,
hogy legyen mit bánnom
míg élek
de most megyek
az utcára megyek
s bánom, hogy csak szóval
ezért hát hagyjatok el engemet
ti kedves emberek
ha féltek...

Siersthal, 2018. április 11.

ébredő völgy * levél magamnak

milyen kár, hogy Neked nem írhatok többé
hiányoznak a reggeli levelek
ma is csak ámulok ennyi szép láttán
a völgy hajnali tisztasága párába veszett
gőzölögnek a tetők
s fenn a piciny dombon csillámló fénnyel
morzézik a hatalmas vén fenyő
csak álltam, álltam
szívembe írt a csillagfény üzenet
kitárni magam a szépnek
feledvén bút-bajt
érezni az örök megújulás csodáját

a nagy kedvenc vörösfenyő még oly tar
szinte halottként meredezik hosszú törzse
a pompás zöld fenyők között
lám, mily későn ébred
és mily korán tér aludni
rövid az élte
de addig ontja a szépet
selyemlevele vetekszik
mindenféle selyemmel-bársonnyal

a mogyoróbokrok már régóta virágoznak
mókusok nagy örömére
kik feledik téli álmuk
és keresik az eldugott eleséget
itt is-ott is elrejtették
szaporodnak a mogyoróbokrok
sűrű erdő mélyén
nem rettennek a sötéttől

s már a békák és szalamandrák is
meneteltek a patakhoz
szegények sokan odavesztek
ember sorra elveszi területeket
akár a vadaknak...

s bár a szépről áradozok
de csak bevillan a pusztítás képe
hatalmas sebek erdők-völgyek mélyén
hol ember betonkolosszusokat emel...

de íme már a kert felett kéken mosolyog az ég
megszöktek a csodás sejtelmes párafoltok
a fű úgy ragyog mint smaragd
miért annyian halnak...
Föld méhét kifosztva
holmi gazdagságot képzel az ember

a cinkék még örülnek az eleségnek
sok kis gömb függ a rózsalugason
de már éled a rózsa
hosszú hajtásai vadul tekeregnek
kötözni kéne

eltévednek gondolataim
kihajtanak ezer fele
ágacskák vagy csak vesszőcskék
valami termés reményében
levél bimbó virág
van miből ínycsiklandó gyümölcs lesz...

az élet megannyi csodája
hirdeti az örök szépet
a reményt a hitet
égi béke költözzön szívekbe-lelkekbe

ember ne hagyd, hogy félre vigyen
az indulat heve...


Siersthal, 2018. április 11.

Hazám

én nem tudom,
hogy lehet így élni
leszegett fejjel
senkire sem nézni
szavakat magunkba fojtani
s mi elhagyja ajkunk
nem mi vagyunk
félelem szül
minden hazug mondatot
odabenn őrlődik a való
keserű fájó szívvel
sikoltom
Hazám hova lettél
Hazám mivé lettél
hogy lehet a koncért
mindent odadobni
anyát apát
gyermeket
barátot
tanítót
egy egész Hazát

Siersthal, 2018. április 09.

Jancsi

zárt terek
zárt emberek
bezárt
zárkózott
szavak
logika
képzelet
tragédia
kavarog
gyomor
rontás
ártás
képletek
képzelem
reszketek
kezem hideg
fejem üres
Jancsi vagyk
de nem bohóc
csak egy
szegény legény
kalpagom nincsen
cipőm lyukas
de még van
anyám jeltelen sírban
mint valaha
temetőn kívül az öngyilkosok
nem az lett
csak éhenhalt
miért nem adtam?
enni nem adtam?
adtam
volna
ha lett volna
s hogy én még vagyok
abban mi a titok
elmondjam
ne  mondjam
egyszerű
lopok
józsefattilát olvasok
anyámnak
csak jó szót adtam
kevés volt
kevés
éhezett
nekem adta
milye csak volt
volt
ringatom
üres szívem
elmentem anyámmal
de még vagyok
vagyok
tolvaj vagyok
kukákból
eleséget markolok
kevés
kevés
evés
szegény
szegény
vagyok
anyámnak is adtam volna
de ő csak mosolygott
miközben
mindenét nekem adta
tolvaj vagyok
tolvaj
megloptam anyámat
engem ki temet el
mellé a jeltelen sírba
csakúgy elhantolva
minden nélkül
lelketlenül
ázva-fázva
szegény lelkek

Siersthal, 2018. április 07.

Error 404 Not Found

Félelem szaga zúdul át
utcákon, tereken
félelem íze omlik szét
imát mormoló ajkakon
ima hangtalan
ima félve búvó vágy
haza haza
vágyom haza
bátran szabadon élni
nem félve falhoz lapulni
osonni rettegve
bőrcsizmák hangos koppanását hallva
kopasz fejek
halálfejek
horogkeresztek tetoválva
tar kobakokon
lábbal tiport szabadság
félelem motoz
félelem ordít
ember kussad
vége
vége

Siersthal,  2018. április 07.

hát

hát nem
(háttal nem kezdünk mondatot! mondta Jutka néni
valóban ne is kezdjünk! forduljunk egymásfelé!
mert manapság ez valahol elveszett és a tekintet
nem kapaszkodik egymásba...!!)
amúgy persze a hosszas kitérő miatt
elszaladt amit írtam volna
levelet már nem
nincs kinek
elhagytak
nem először
de majd hamarosan én hagyok el mindenkit
végre megtérek
nem leszek többé ádáz gyermek
felnőni nem sikerült
jobb is
a folytatás most elmarad
fő a marha
vár a sok csetresz
és nem utolsó sorban
nokedli avagy galuska készítés
a kígyóuborka már nem tekereg
régen ecetes lében pihen
mondják nem egészséges
de annyi mindent mondanak
mondunk
és az a baj, hogy írunk
az elektromos oldalakon
terjeng a butaság
bedőlünk
mint motor a kanyarban...
Celine Dion énekel
bár szép ez a dal
de nem szeretem
őt nem szeretem
nem bántott
és mégsem
remélem akadnak kik tudják a miértet
esik csak esik

Siersthal, 2018. április 05.