Kifakult hangom
nem fényesítik szelek
szelek sem fújnak
csak fáradt emberek lapulnak
Lapulnak mint rettegő vadak
mikor hangosan szólnak a fegyverek
Hangosan szólnak a fegyverek
minden ismétlő önmagát
testvér testvért gyilkol
lázadó múlt vércsókot fest
sápadó homlokokra
Sápadt emberek támolyognak
lyukakból feltör a gyalázat
fekete fekete fekete
itt most a gyász színe
szeretem Kínát
szeretem
ott fehérben jár a halál
fehérben mint a hulló almafa-virágszirmok
szirmok és katonák
vöröslő csillagok
vér csillan
vér csurran
nézz reám kedvesem
nézz reám oh uram
ne hagyj el
ne hagyj el engemet
fáj
fáj minden
nézd ellened fordultak
kik eddig szerettek
szerettek
szeretni
mi az
jaj mi az
hogy lehet
oh hogy lehet
miért is hagynak el
miért is hagyják el egymást az emberek
hogy lehet eladni mindent de mindent
egy falatka koncért
mit odavetnek az urak
a felkent urak
kik lábbal tipornak jogot s hazát
vérben fetreng a zsibbadó világ
ne hagyj el
ne hagyj el
Siersthal, 2018. április 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése