2018. április 11., szerda

hagyjatok el * délutáni levél magamnak

és ha ezért úgy érzed
el kell hagynod engem
hát tedd
jól tudom a félelem erős bilincs
jól tudom félted családod
jobban, mint tenmagad
ezért mondom
hagyj el engem,
mert én nem hallgathatok
álmunktól fosztottak lettünk
hívott hazám
eljött az idő
mentünk volna
de hova
én is félek
féltem otthon
lapultam, mint gyáva nyúl
valamiért így mondják
pedig nem is gyáva a nyúl
milyen szép is az ének
oh, én óvodám
énekeltünk
aztán én lettem óvónéni
és lett egy másik óvodám
boldog voltam
mennyire szeretem a gyermekeket
de ezzel nincs vége
hisz sorra jönnek az emberek
és az utolsó állomás:
öregek
eres, foltos kezek
rebbenések
kulcsolódás
merengés
múltba nézés
fájdalmak
zsúfolt otthonok
sokan egy szobában
verések
lopások
éhezések
titkos felvételek
senki nem hinné
mit szem nem lát
mit fül nem hall
de ha nézed
a fekete doboz filmjeit
talán elhiszed
talán elhiszed,
hogy ez a valóság
nem palota
nem lazac
se nem ikra
kaviár
és vodka
oh, ti szegény megvert
kitett öregek
ti nem vagytok a menetben
én jól ismerlek benneteket
titeket gondoztalak
tiértetek szóltam
de ott is gyáva voltam
meghátráltam,
hogy legyen mit bánnom
míg élek
de most megyek
az utcára megyek
s bánom, hogy csak szóval
ezért hát hagyjatok el engemet
ti kedves emberek
ha féltek...

Siersthal, 2018. április 11.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése