köszönöm

a közöny csendje avagy a csend közönye

mint már annyiszor
vagy tán mindig
ha csak egy szűk életet veszünk
írtam volna Neked
a reggeli leveleket
de te nem szóltál
nem hívtál
elnémítottál
és persze hogy
nem adok-kapok
nem üzlet ez
de mégis
de mégis
a csended nem táplál
a csended megfojt
jól tudom midőn erdőt járom
ott bizony beszél a csend
de az mily más csend
maga a lélegző természet
rezdüléseivel beszédesebb
minden cserfesnél
én írtam volna neked
hisz grafomán voltam
és még úgy lennék
de a közöny
nemcsak a tied
magamba temet
hosszan hallgattam
milyen hosszan
voltak
mert voltak
kik felém fordultak
rám kérdeztek
öröm
nagy
köszönöm nektek
kik a csendemre rákérdeztetek


Siersthal, 2017. szeptember 09.