karcsú lábán beszökkent a reggel
eső mosdatta kert
zöld szőnyeget borít lába alá
még nem rakodott rá ősz sara
borbolya magasba szökő szára
vidáman integet
most senki sem regulázta
lesz rigóknak finom lakoma
hercig bogyók narancssárgán
szemezgetnek az ablakon túl
velem s a végtelennel
az erdő is még zöld
súlyos teherként zárja
a láthatárt
szemem felette
csak a szürke égre lát
nincs tovább
mellettem vidám tarka csíkos
csészémben kávém vár
nem is látom feketeségét
oly hatalmas a habja
apró reggeli öröm
mely mégis megszépíti a napot
párom gondoskodó szeretete
érződik minden kortyban
és én Rád gondolok ott messze
Neked írom reggeli levelemet
csapongok kedvemre
nem irodalmi dolgozat
Siersthal, 2017. szeptember 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése