jean ferrat énekel
que serais-je sans toi
és igen
hogyan is
de már másik dala szól
deux enfants au soleil
gyönyörű
nagyon szeretem őt
de már elutazott
átutazott a holtak birodalmába
ma France...
és én a csodák ellenére
is
lelombolództam
hisz Neked még az árnyékod sem vetül ide
várom
várlak
reggelente
mikor itt gőzölög a forró
illatos feketém
de most is mikor már
engedve valami vágynak
egy kis csésze forró kakaót iszogatok
közben járnak az ujjaim
és a gondolataim
persze befogni nem tudom
szabadok
akár a le nem igázott vadlovak
én mindig írnék
mert írnék
a szó csak leírva barátom
kimondani már nehéz
nem szégyen
mert hallotam már olyanról is
ez valami más
nem is tudom
vannak hallgatag emberek
de ha tollat ragadnak
ömlik a szó
hát valahogy így vagyok én is
és ferrat megint:
"Enfin enfin je te retrouve
Toi qui n'avais jamais été
Qu'absente comme jeune louve
Ou l'eau dormante au fond des douves
S'échappant au soleil d'été
Tu peux m'ouvrir cent fois les bras
C'est toujours la première fois
Absente comme souveraine
Qu'on voit entre deux haies passer
O toi si proche et si lointaine
Dès que l'amour file sa laine
Entre nos doigts désaccordés"
Siersthal, 2017. szeptember 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése