csakúgy hirtelen
szárba szökkent a tél
leng a táj felett
eme hideg varázs
dermesztve virág szíveket
fűszálakon könnycseppek
a didergők siráma
ma sem jutott kenyér vacsorára
éhes sok-sok ember
dőzsölnek a férgek
lakomát ülnek
a rongyos had felett
nem is értem
se szívük se szemük
csak pöffeszkednek
jól lakottan böffennek
zsírtól fénylik álluk
pénztárcájuk tele
nem is tudom divat-e
vagy csak a bankban hízik szálmájuk
és arany csörren itt is - ott is
de lehet az sem sikk
bevallom nem tudom
mert csak egy rongyos vagyok
dalolnék szépen
de parancsra nem megy
járom az erdőt
míg lehet
szívemben virágok nyílnak
szeretet-inda ölel
nyújtózom feléd
tán el is érlek
virág szívem
inda kezem
tied
Siersthal, 2017. szeptember 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése