levél Neked * reggelente

szűk a terem
egy kis ablaknyi
régi ház
öreg ház
"napóleoni"
ahogy mondják erre
szépséges lorraine-ben
a parányi ablakot
még virágok és picinyítik
sárga karácsonyi kaktusz
dagadt bimbókkal
(persze duzzadt, de így édibb)
miközben már három virág
csodálkozva a fényre tárulkozott
még Mikulás sincs
sietnek
mint minden
már karácsonyi édességek tolonganak
az üzletek polcain
minek
de tényleg
aztán egy szegény pálmafácska
kit már behoztam kintről
a pár rossz napnak engedelmeskedve
pedig azóta hét ágra süt a Nap
főleg szemben
mert mindig a szomszéd kertje ...
és egy kép
nem nagy épp az üveg aljáig ér
egy tanya hófedte mámorban
imádom
nem hiába születtem jeges januárban
és tekintetem tova engedve
eme szürkésfehér monitorról
látom a csodát
szemben vidáman sétálnak a napsugarak
ölelnek lombokat földet füvet
az ősz keze már fodrászkodott
de igen ügyetlen
úgy fest hogy közben tép is
aranylombok és csupasz ágak
szépséges a vidék
a falu
bár már nem tejszagú
széljárástól függően
lehet elég szúrós
midőn fentről a dombról
alázúdul a tehenes silóillata
na de most a kertben járok
máséban
nekem nincs
ott maradt jarlesban
mára már csupaszon
és most a Nap is elbújt
tán a szomorú gondolat mi befedte
a borbolyák véres könnyeket sírnak bogyók gyanánt
levelük is csodás
vérsötéten keretezik az üde zöldet
dolgozik a vakond
friss mini dombok szerteszét
mily szorgos
a kis patakot benőtte a gaz
nincs gazda
messze
elszállt felettük az idő
otthonba kerültek
bezárva a magas emeletre
milyen is lehet
kerttől fosztottan élni
mindent hátrahagyva kiszolgáltatottan
és lám a Nap mintha vidítani akarna
újra beragyogja a kertet
aranyló fényével füröszti a lelkem

ölellek


Siersthal, 2017. szeptember 30.