ákombákom

mikor még kedvem szegetlen volt
hittem a jobb napokban
s benned

itt máris elakadtam
minden csak szó
minden csak hárítás
magunk felmentése

patyolatakció
hirdette a kirakat nagy betűkkel
vigyázat mára adóköteles

patyolat meg elvből nem lehet
hát még a hétköznapok
mocskos valóságában

frézia illat bódít
ne hidd, hogy jeles nap
maradjunk a jelteleneknél
többen vannak

tévelyegnek a sorok
ákombákom leírt gondolatok

szerelem illatot áraszt
- vagy csak emlékkép-illat
mi villan -
a frissen fújó szél

rét, mező
szalma, széna
abrak

máris lágyan ringó rozsmező
aranyló fények becézik
az álmodó naplementében

ringass, ringass
engem el

kalászok közé bújok,
mint hajdan
lehunyt szemű arcom
a becéző napnak adom
lágyesti csókja édes, édes

Mikulás virág lángpirosa
felnagyolt forradalmi zászló
mente és vér
kicsi hadnagy elesett
ilyen határ - olyan határ
oly mindegy

limitált halál

tudor törpe szemüvege
üvegtelen
fosztott, akár bölcsessége

minden mi jó tied lehet
én csak napraforgó vágyom lenni
melegsárga szép virág
beérő fényes fekete szemekkel
holtomban is mosolyogva
nyitnikékek elesége
tavaszt fércelnek az égre

megváltozott rendek
égi békessége


2012. március 09.