Veled nélküled

nélküled
csorog a perc
a ház falára
a nap sem fest
aranyló fényeket
a viszonylagos csendben
ordít minden mozdulás
a neszek felerősödnek
szívemen szaladó rianás
nélküled
benn rekednek a szavak
s a panasz is megáll
megdermed
mint Csipkerózsika
múlik a perc
teremt sosemvoltat
magam siratom magam
nélküled....


zsinóron lóg a képzelet
ügyes kezek mozgatják
emlékek foszló árnyán
harkály kopácsol
szanaszét repül
akár a forgács
nehezül a lélegzet
szorít a szív
de a könny
csak bent
árad
mint friss tavaszi patak
virágok nyílnak
bár nincs is tavasz
a kikelet mégis megvirrad
hol vagy Patyomkin
távolban egy fehér vitorla
elsüllyed minden
Titanic az élet
rosszul épített
pára és köd
sűrű homály
elengedett szálak
messzire úsznak
itt már az ősz jár
és mégis színeitől fosztott a határ
üres zsebben mi csörren
tán a múlt sok színes perce
vagy koldus tallér
magokkal ékes
s a szél gondos kezekkel
hinti szét...
vele viselős az élet
jaj de nehéz!


szobormerev pillanat
nyomja a vállamat
kakukkfű illatát hinti a szél
álmos folyó felett
andalog a képzelet
kezedben kezem
de lehet fordítva
ki tudja
összefonódik
mint fákon az iszalag


Alíz Márta, 2012. április 24.