törött mécses
templomkert
ébred a tavasz
gyászt fest
ibolya illata
bennem terjeng
minden csak képzelet
sablonok
kopottak
újak
csillogók
de alattuk akkor is
a múlt kacsint
megtorpantam
kerestem a szavakat
vajon mit is csinál a múlt
az az átkos
a megtagadott
máskor meg
trónusra emelt
nád lengedezik
szél kutakodik
kezek tollvonással
életeket rombolnak
tömegsír lett
a ma
pedig még a tegnapoké is bűzlik
szerelmes érzések
szívemre ültek
kereslek
így fonódik össze
bennem
sosem látott lényed
édes
a rím végett
templomkert
árnyai
feketén integetnek
elfeledlek
egyszer
2012. április 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése