tördelve

Neked tördelném a sorokat
egyben túl nehéz
s bár a kereszt levehetetlen
mégis darabokban könnyebb
talán
és van mit megfejteni
felcserélni
s újra összerakni

bujkáló értelem
dadogó szavakat
ereget
fosztva önmagától
- párolog szegény ló teste
vadon szabad
de nem  szabad vadon... -

tudom önmagam fájlalom
minden érted írt sorban
még az ég is sír
könnyeit szaporázza
verve áldja a földet
micsoda mohó cseppek
akár a burjánzó élet

miért kell mindent elrontani
oly szépen szövődtek a szálak
egy rossz mozdulat
szóval mondva
szakaszt
elszakaszt
szétszakaszt
még az sem mindegy
hogyan szakaszt...

szakaszok
vajon miért osztunk
fel
el
nemcsak magunkat
kicsinyes
telhetetlen
már-már idétlen

érzések vadul lüktetnek
erősek
értelmet felülírnak
rosszul szeretnek
átok és áldás
érezni tudni
de nélküle
mondd hogy lehet

bábú
üres

engedj engem rosszul szeretni
kérlek
ne fájjon neked
csak így tudok
pontosabban ilyen vagyok
talán
egész lényem egy nagy rejtvény
eltévesztett satírozott kockákkal
sosem jön ki a megfejtés

át kéne helyezni
odébb tolni
vagy radírozni

bocsáss meg


France 12 avril 2012