Virágbolond

A tegnapi csend után
ismét hangos a vidék
fűrész zúg - sír a fa

Levetett emlékruháidat kimostam
s gondos kézzel rád öltöttem

Ugye milyen idegen?

Vajon mit mondanál ha tudnál beszélni
s tested nem lenne rég lángok martaléka


Nincs hazám - nincs anyám
idegenben emlékszem az idegenre
hontalan létem kifosztott, üres

Fehér gyolcs - mily szép jelzős szerkezet
akár a hulló cseresznyevirág
ferde szem édes báj - Kína szerelmem

Kuszán kapcsolódnak a sorok
senki nem érti meg
belőlem szakadnak fel


Lepketánc - lenge lány
anyám karcsú alakja
nyújtózik a virágok között


Karimás kalapja arcát takarja
Kicsiny kezén horgolt kesztyű
Karcsú derekán öv tekeredik


Álmait - mit sosem élt -
virágainak adta
s most azok illatukban ontják


Mennyire szeretem a virágokat!
Virágbolond - mondják
s nem értik, hogy lehet így szeretni


Szerelem - már idegenül hat a szó
nincs dallama, nincs csengése
elveszett, múltba veszett


Emlékeim szövevényes palettáján
összemosódnak a színek
könnytől fosztottan lépdelek


Kezem kutatja a semmit
s közben folyton a múltat húzza
úgy vagyok gyerek, hogy mindent feledek


Fűrészpor illata száll
Sárgásfehér a táj
Lassan mindent beborít


Szúként perceg a múlt
S értem jössz anyám
Rossz lányod megtér hozzád


France, 2012. április 07.