Ne játsszunk,
mi ne!
perzselt szárnnyal
alá hull a madár
csöppnyi teste
utolsót vonaglik
megkövülten állok
megdermeszt a pillanat
felemelném
élesztgetném
ne lássam sosem,
fényes szeme fakulását
de már késő
nagyon késő
Rab madár
a csalogány
édes hangja
elveszett
gubbaszt csak
kalitkába zárva
szabadulását várva
Rabul ejt a szerelem
mennyire fáj a szívem
széttöröm, eltöröm
mező fölött röppenek
karvaly száll nyomomban
szabadságom elveszett
2012. március 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése