apa

...
nem tudtam, hogy ilyen vagy
oh, mit is őrzök belőled
valami sosem volt képet
...
hogy nevetsz
szemedben is mosoly
nem kényszer
karodban macska
bár csak még kiscica
kardigánod rongyos
én dobtam ki
de te szereted
fejeden az elmaradhatatlan
örök
svájci sapka
és azok a ráncok
oh csak hallgathatnám
miről is mesélnek
sosem mondtad el
messze fogságban
csontsoványra fogytál
anyám nem ismert meg
aztán teltek az évek
és rám vágytál
az édes kicsi lányra
mennyit énekeltél...
mégis a haragod oly vad
oly hirtelen
kitörő
szinte fékezhetetlen
de csak egy-egy pillanat
igaz mind megszenvedtem
és mégis
úgy vágyom utánad
hidd el bölcsebb lennék
nem olyan vad
nem olyan hirtelen...
apa, mesélj
mondd el az életed
azt a sok mindent
szépet, jót és annyi fájót
hallgatnálak
annyira hallgatnálak
énekelj,
énekelj újra nekem
apa
emlékszem
kiléptél dalolva a Fekete Erdőből
s mi csak áltunk elbűvölve
az a hang
az a dal
apa
mióta nem vagy
én sem létezem
hajamba ezüst szálak
szőtték az emléked
apa
...