testének illatát felém sodorja a szél
nem drága parfüm
de édesebb minden édesnél
teste már nem karcsú
lehet csak képzeletemben volt az
lehet mindig gömbölyded volt
de mit tudom én
a szemét néztem
azt a büvölőt
elvesztem benne
óceányi mélység
hol még sosem jártam
barnából zölddé festette
valami mérhetetlen belső mélység
csak a szemét néztem
s csendben elvesztem én
Siersthal, 2017. március 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése