Temető felé

Máriám
(tévedés ne essék
nem hívlak így)
drága barátném
te ott messze
még mindig pattogsz
még mindig dirigálsz
de csak azért
mert már te tudod
mit hogyan
s miért
adnád át
de hidd el
mindenkinek magának kell járnia
a taposatlan utat
hiába ékesítesz egy másikat
és hogy szeretlek
ehhez kétség nem fér
te vagy az egyetlen
kivel minden megosztható
mert ömlik a szó
s mert a hallgatásokban
is együtt bújkálunk
hát ne légy már morc
add fel büszkeséged
(sosem jó!)
és fordulj felém
mint egykoron
szaladjunk
tán kifulladva
együtt a temető felé
arra a legszebb az út
bármily hihetetlen

Siersthal, 2017. március 29.