két rács
egy ágy
egy test
elveszett mosoly
bamba tekintet
ez mi maradt
elszálltak az évek
egy ér megpattant
s vele mi ember
csak fekszik
két napja még
némi értelem
csillant szemében
s ha hívtam jött velem
kezem fogva
nagy nehezen
nem emelte már a lábát
csak éppen csosszant
de mégis mentünk
hova kellett
nehéz ezt látni
az én tehetetlenségem
jobban fáj
mint az övé
elveszett gyönyörű mosolya
és az eső esik
napok óta
égi könnyek
nem oltanak fájdalmat
hóvirágok fehérsége
parányi folt a nagy szürkeségben
tavaszt várok
gyönyörűt
reményt vele
hogy az ő mosolya visszatér
Siersthal, 2017. március 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése