s míg álmosan téblábolok
tolakodó gondolataim között
te már felkeltél
befűtöttél a kis vaskányhában
pattog a fa
s képzelem árad a meleg
de az még várat magára
csak a reggeli hideg
mi kúszik a szobában
zúg a kávéfőző
hozod nekem az illatos
forró feketét
te sosem iszol...
így múlnak a hideg napok
rohannak az évek
már nem gyalogolunk
haza télvíz idején
a színházból
fekete kis lakkcipőm nem sokat ért
de valahogy mégsem fáztam
hisz te mellettem lépkedtél
miközben karod ölelt
a hó fehérsége
szívembe olvadt
azóta is imádom a telet
Siersthal, 2017. március 30.
Alíz, Márti, Zs Zs, blogger! Szervusztok.
VálaszTörlésTalán nem a legszerencsésebb a háttérszín megválasztása. Ez a (nagyon) sötétzöld már szinte olvashatatlanná teszi az írást. Legalábbis az én kütyümön ez az ábra. :-(
Szia Tamás!
VálaszTörlésNálam teljesen jól látható. A Jegyzetek meg világos színen vannak. Köszönöm ám az észrevételt! A színekbe én nem nyúlhatok, csak a szerző valék :) egyben Alízmárti :) ZsZs a főnök! Neki köszönhetem, hogy van ez a blog. Ha ő nincs sosem lett volna! Ő a jótét lélek :) Csókmárti :)
Kimaradt... Bármi más észrevételed van, kérlek
VálaszTörlésa vendégkönyvben üzenj! Ezt egészen véletlenül
vettem észre! Ha már netán eddig is írtál megjegyzést, bocsánat, de nem láttam! Köszönöm!
Alízmárti