s amikor kalászba fordul a nyár
én már szinte érzem a tél borzongató leheletét
mondd miért
a tavasz ugyan zöldet érlel
sárgákkal lilákkal kékekkel tarkítva
mégis-mégis
valami fájó bánat, homály fedi
öregedő szememet
kedvesem hajába őszt szántott
a nehezülő idő
kesergő-tangó életünk vége
hegy-völgyön baktatva
szorítjuk egymás kezét
mi volt messze szállt
s mi lesz
titok
Siersthal, 2017. március 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése