kék rapszódia

rapszódia bleu
elfelejtem a szavakat
összekeverem a betűket
kihagyok
és mégis újra csak vágyom
keretbe foglalni magam
magam ki nem is vagyok
rám ragadt az évek folyamán
annyi minden
formált alakított
képlékeny agyag
de nem mindegy
milyen a mester keze
az ember is nem más
mint egy formázásra váró anyag
nem mindegy honnan hova
kivel mivel
bekötött szemű Fortuna
eltemetett vágyak fojtogatnak
hantok domborulnak
régi temetőket felszámolnak
könyörtelen az ember
önmagát fosztja kifosztja
alvadt vér feketéllik
temetetlen holtak
hosszú a sor
mit sem tanul az ember
himnusz az élet
törékeny
szeretni óvni kéne

Siersthal, 2017. március 11.