nélküled...

jégcsappá fagyott pillanat
már csak emlék mi ölel
elmentem akkor veled
itt mi maradt nélküled
nem utazom a múltba
sem a múltban
bolyongásom így is parttalan
igazgyöngyöket sírnék
ha lenne könnyem
nélküled...

Fáradt vagyok

Fáradt vagyok
kábán hullnak a csillagok
kihunyt fényük
hittem
lésznek valami újnak
valami szépnek
ékes ágyuk
Letörtem
reményem
mint füst szökik
Fáradt vagyok
hópaplan nem zizzen
vánkosom rideg hideg
álmodom
titokban
- még én sem tudom -
akkor otthon
anyám karjában szunnyadok

Gyuri

Arcok a sötétben
tapogatózom
hideglelések
Gyuri, de sovány vagy
kedved bohó
arcodon ragyogó mosoly
ennyi év után hirtelen előbukkantál
szólsz kedvesen
majd mész azért a vacak lőréért
ami nélkül már nem létezhettél
keverem a jelent a múltat
és mindkettőt
bájos mixer
itt jöhetne a gikszer
de nem kell a rím
annál inkább a rum
konyakban kávéban
és itt a briósban
borzalmas
na persze csak aroma
művacak
mint ez a ... élet
és itt egy vidám jelző kimaradt
volt ki gyakran mondta
s van ki gyakran teszi
ennyi idő után is hallom könyörgésem
kértelek bávatag
jó szó
vajon mit jelent?
Hé, fiú! Gyere velem!
Tudok egy jó helyet
Na mi lesz?
Lassan a testtel!
Ne olyan hevesen.
Azt hittem írni fogok
de maradtál csak emlék
Gyuri, annyira bánom, hogy
nem voltam többet veled.

Esik

Esik
majdhogynem
"mocskosul esik"
de se Lövölde tér
se Kern
kipárnázott szavak
mégis hangosan csattannak
vaktöltények
célzottan
valaki kitárta kabátja szárnyát
egyetlen vágya
minden golyó őt találja
menteni a menthetetlent
azt az egyetlen fajt,
ki felsőbbrendűnek vallja magát
miközben önön mocskában hentereg
és kéjelegve gyilkol
hörpöl vért is
ugye hihetetlen
megcélozza a másik szívét
nem vár, nem kímél
kikiáltott ellenség
hulljon
és mint az ősember
ráhelyezi lábát
fejét égre szegi
és üvölt artikulálatlan

és én ott állok
látom magam
amint a testem
lassan a frissen hullott szűz hóra rogy
s mint érett csipkebogyók hullik a vérem
majd tengerré lesz
de nem hullámzik lágyan
azonmód megfagy
vöröslő bíborjég
rajta fakutyázik a győztesnek vélt
de semmilyen harc nem hordozza diadalmasan...
pillanatnyi látszat
s milyen áron...

mindig a szememben égnek a gyerekkatonák
s apám ott messze csontsoványan a fagyott káposzták között
mikor jégcsap ujjaival kaparná ki a szilárd földből,
hogy éhét csillapítsa
vér szülte éhsége
vér szülte messzeség
ember
megtagadlak most is
nincs hova tartoznom

Levélnapló - hótiszta szerelem

Istenem, hogy fáj
vagy szeretném
már nélküled fekszem
s nélküled ébredek
kóbor gondolat mi még néha megkeres
elmúlt valami csodaszép
visszapergetném az időt
újra úgy nézni rád, mint akkor először
mikor még szívemben vert léted 

havazik
szép
puha csendes hófehér
beborít akár halottat a szemfedél
már ha jut
és nem bomlik valahol idegenben
katonák, gyerekkatonák...
de van kiknek ordas tépte szét földi tetemét
nem kegyetlen
kegyetlenebb volt ki megölte őket egy tollvonással

hófehér háztetők
füstcsík száll-e az égre
s vajon mi pipál
krematóriumok füstje szívre száll...

ragyogó fekete szemek
kopasz fejek - oh mit tettek veletek
már elveszett a ragyogás
tompa fénytelen megtört tekintetek
a kopaszság mi megmaradt
de már az sem sokáig
füstsáv kígyózik a magasba

lenn a faluban van kik borzadva néznek
a távolba...

szerettelek valahogy
ahogy csak tudtalak
nem úgy mint a fényesre tupírozott szavak
csak szelíden-lágyan, anyaasszonyosan...
és mégis örök nőként,
mert szeretni csak így lehet tisztán...

elhagytál a test szavára
felülírtad a lelket
tudom milyen érzés
nem is rovom fel, de leírom
és nem azért mert fáj
mert már nem
de azért, hogy a kő szétporladjon szívemen
és újra tudjak érezni
és újra tudjak hinni, hogy van szavakon
és testen túli szerelem is....

engedd meg nekem, hogy ilyen hótiszta szerelemmel
őrizzelek téged, ki voltál nekem a minden... 

fotó: Alíz 

Esendő szavak

Esik
és itt tolonganak másokenyém gondolatai
versek  dalok képek

esik
mennyire szeretem
sokszor írtam már

a tér bezár
a szó eltemet
a végtelen csupán messzeség
de lehet meszeség is...

szavak
szavak
ékszereink
bizsuk  csecsebecsék
föld méhének szép kincsei

kezünkben gyeplőt tartunk
és ha szakad
futnak vidáman
vagy bokrosan
akár halálosan

szerettem volna írni
írni írni
bennem mint képlékeny agyag
bujkál a szó
s marad
marad
nálam
tán édes puha a fészke
fél a napvilágtól
trauma születés
ember

most minden marad ott benn
nélküledveled
vagyok túl sok és nagyon árva 

2010.11.22. 

Ha elfog a láz

még ha elfog a láz
rohanok hozzád

bújok titkos hajlatokba
hol csak a tavaszi szél rejti
lányok-asszonyok édes-keserű titkait

nézd szép kedvesem
újra és újra visszatérek hozzád
- hiába minden -

mondanám
mint sudár  vörösfenyő állok
bár most lombfosztottan
mégis van remény hogy
puhazöld tűleveleket fakasztok
egy új élet hajnalán

- de lehet hogy mókusoknak leszek inkább menedéke -

elhullott tobozaimból nézd kedvesem
gyermekeink cseperednek
szépen sorakoznak erdőnk rejtekén
szűrt fény dajkájuk simogatja szépre őket
oly finoman, mint emberkéz sosem
lágy eső oltja szomjukat
- szörnyű savak most nem hullanak -
kacagó nap szárítja-babusgatja
sudár-karcsú törzseiket

nézd egyetlenem ki beszöktél szívembe
életem alkonyán az ifjúság édes ígéretével
bájolsz oly szerelmesen mint még sosem
s dalolok bután hihetetlen meséket
de lehet csak egyetlenegyet...

csak a szél muzsikál

 




szállnak a falevelek
mintha madarak lennének
a szél halhatatlan dallama
táncba hívja őket
keringenek lassan-szépen a magasba
mint azok a suhogó ruhák
és a tompaéles emlékek

sebez az élet
sebez a szép

visszavonhatatlan minden megtörtént

szeretlek kedvesem
bár nem is létezel
szeretlek

nézd a lelkem levéltáncot jár
kapaszkodik mint szélben
ágon gubbasztó kismadár

nézd kedvesem kifosztottan is
hozzád szólnék

a szavak megtörten bóklásznak
nem lesznek sosem olyan szépek
mint ártéri erdőn hófehér nyírek között
bókoló kék vadjácintok

dal volt a létezésem míg hangod rám simult

ma már,
mint kicsiny Gerda 
megfagyott szívvel hideg fényben élek

szeretni szeretnék és szeretve lenni

álom és valóság falevél-táncot jár
csak a szél csak a szél muzsikál
didergő ágakon véresre dermedt a
sok csipkebogyó
lelkük az égre szállt
angyalok ringatják

***


(A címet engedelmeddel én adtam...ZsZs)

Szökőkút

2010.09.01.

halált játszik a bogár

Már nem
...és mégis

tornyosulnak a szavak
felhő; felhő hátán
mily habos,
de ha eltűnik a fény
már-már fekete
beleremeg a vidék
halottként dermed a táj
mint megannyi bogár,
mikor nagy bölcsen
halált játszik
épp' azért, ne érje...

az előbb megint
festett a belső ecset
okkal fogyott szavakat
de lehet, hogy oktalan...

még virágként nyílnak a tegnapok
búsan peregnek az ékes szirmok,
mint lágy pehelypaplan borulnak
szemfedélként az álmodó földre
velük halnak az álmok


szemünkre záporoznak valami sosemvoltak
lehet, hogy szerelmünk felhígult könnyei?
én nem tudom...
de várlak
vagy nem
minek
hisz bennem lüktetsz

Fekete gyémántok
hej bányászok!
dologtalan ne henyéljetek
sok szomjas szív rátok vár...

írnék szerelmeset
de minek
Titok
Édenkert
leírni nem lehet
gyere kedves sétálj velem

kuncsorgó érzések
rövidnadrágos édes kisfiúk
a kislányok már akkor is
bátrabbak voltak
nem kuncsorogtak...
tán túl keményen is szóltak
nem tudták tán, hogy szép szelíden
integetnek a lombok is
ha a szél még gyerekecske
szellőként ábrándosan lengedez

és mégis újrázom egyetlenem
szeretlek akárhogy is
de nem akárhogy
no azt nem...

megszakad a fa,
ha ágai sok gyümölcstől roskadoznak
kellenek a „rongálók”
tán úgy, mint a mesékben...

szeretlek
pajkosan görbül a szám
fel, fel
ívet húz lágyat
neked mosolyt szép kedvesem

írnám csak írnám
játszanék a szavakkal
másoknak szokatlan gondolatokba fonva
de attól még minden létező mi ismeretlen...

kedvem nem csappan
csak néha ingatag
hát most magamba fojtom
az éhes szavakat
de majd újra mondom csak mondom
míg dobban a szív
bár ez nem igaz
mert ki tudja mi nem ér...
s többé nem mozdul a kéz

Veled-álom

2010.08.31.
összekuszálódott érzések áradata sodor

Még lángolnak a szavak.
Felgyújtanak
- érzed -
Érezlek,
bennem dobbansz.
S ha mozdulsz,
veled mozdulok.
Ha sírsz
- értem,
miközben szaporodnak
az üres sörösüvegek -,
arra gondolok
milyen csodás dallamot
játszik majd nekünk
az üveg-zenész, ott a Deákon
fenn, a metróból kijövet..
Bámészkodók veszik körül.
Már Te is ott állsz,
kicsit dülöngélve.
Hiába no megártott az a sok Dreher;
erős az Antal.
(szegény Attila)
Nézd!
Már én is ott vagyok.
fogom a kezed.
Látom, megrezzensz.
Keresel.
mindig csak engem;
járj bárhol bárkivel.
Bevésődött érzések,
mint valami régi lemez;
újra és újra megszólalnak.
Belső zenéddé lettem,
ahogy te is nekem...

Beszökött a hajnal
ébredek
még halványan rémlik veled-álmom...

ha eljő a Karácsony

és gyertyák gyúlnak az égen
sok szegény gyermek örömére
és ha a tűz mellett melegedhetnek
fázós emberek
s mindenkinek jut egy szelet kenyér
talán boldogabb leszek én
nem tudok mindenkit szeretni
nem vagyok szent
nem vagyok jó
és mégis szívemben az érzés mindenkiért él
ha lenne tehetségem
ha lenne erőm
vagy lennék mint egykor volt Jézus
- bár ez számomra csak szép monda -
akkor én keresztre is feszíttetném magam
nem kérnék sokat
csak a lehetetlent
végre ember legyen az ember e kies földön

2010.08.28.

Áldalak

 2010. augusztus 27. 

 még mindenem érez
szívem szorít
hívsz hívsz
akaratlan akarva...
belélegzem ezer távolságon át
mozdulásod illatát
éjjel veled ébredek
s álmunkban együtt vagyunk láthatatlanul is
én még nem tudok létezni nélküled
hiába minden
most is hogy nehezül odabenn
ketten lélegzünk egy tüdővel
fojtogat az érzés
könnyűnehéz
vagy fordítva
s most enyhül a nyomás
áldalak
áldom a percet a pillanatot
s mindent mi hozzád vitt
milyen szép szó egy hitetlennek is
de hisz tudod van nekem
akárcsak neked
csak más
másként
de élő erős
vitathatatlan
hát áldom létezésed

Kertünk

2010. augusztus 25.

látod drága
nem múlik az érzés
inkább egyre mélyül
egyre szépül
mindenben téged érezlek
téged tudlak
oly szép vagy
szeretem amikor ízed
szétomlik bennem
és te jársz a vérkeringésemben
szeretem mikor hallom hangod
s ahogy rágyújtasz
pedig nem szeretem a cigit
és ahogy mondod:
- "szeretlek"
a szó bennem teljesen levetkezett
meztelen valója béleli lényemet
mindenem te vagy
milyen is ez
mint a legszebb Kert
szemnek tán  nem is látható
akkor hogyan is érzékeljük
úgy gondolom azzal akik vagyunk
a benső rezdüléseinkbe olvad a Kert rezgése
bennük kelt életre csoda folytán
valami titkos gondviselő megajándékozott minket
és micsoda boldogság ez az illatos virág
de több ez hisz maga az egész Kert a mienk
vagy inkább magunk vagyunk az...
zegzugos útjaival
csendes pihenőivel
madárdalával
illatárjával
lombok susogásával
aki megérezte egyszer is ezt a szépet
annak szívében örökkön nyílik
az idő bár megváltoztatja
ahogy évszakokként változik a táj
de a Szép mindegyikben ott él
és ez az örök változás teszi még szebbé
a szomjas szív folyton forrásra lel
táplálja önön szép álmát
kiapadhatatlan forrás
nem tudlak hát nem szeretni téged
bennem rezdülsz
s benned rezdülök
ahogy az élet a Kertben

néma szerelem

néma szerelem
2010. augusztus 19.

 
még velem vagy


vegyszerek marta seb sem fájhat ennyire
mint mikor mégis dobban a szív nélküled


bőrbe karcolt szavak szerelem útja testemen
hiába minden nem gyógyítja semmi sem


fájdalom szántotta érzések mély barázdát húznak
téli álomra  készül a szántóföld repesztett burka


még mindenben te vagy kintorna köves udvaron
emlékezet-verkli elromlott szerkezet csak játszik


szavaid hallgatás-burkot repesztettek
szavaim hallgatás-burkot kovácsoltak


néma szerelem hópehely a  kezemen
mennyire szeretem a havat emlékszel


némaságra kárhoztatva nem dalolhatok
bennem fúlnak a szavak gennyes góc


mikor már hittem mindent feledtem
s újra tudok járni feltört még erősebben


ez a kéretlen szerelem

festmény

2010. augusztus 18.

amikor a másik úgy szeret
ahogy te sosem
hintenéd porcukorral
a mérgezett perceket
keserű mandula ciános íze
szirupos emlékpillanatok
tövisszúró gébics
felnyársalt szerelem
eső áztatta fények
nyirkosan fanyalognak
a párolgó aszfalton
kétes szivárvány
emlékszem kiállításon jártam veled
és az istennek sem akartam eljönni
egy festmény elől...
odadermedt a lábam
miközben átjárt a csoda
ellentmondások kényszerhada
feltűnő volt
mint szinte mindig
ha voltam végre valahol
te már vonszoltál volna el
de nem lehetett
csak álltam kábultan
és mégis oly szépségesen
igen, ez a legjobb szó
szépségesen
a Montmartre-on
esőtől fénylett a kő
esti sárga lámpafények
alacsony házak
a múlt mába olvadt igézete
aztán mikor tényleg
a Montmartre-on álltam
éppen nem esett
és este sem volt még
nem is értem hogy lehetett
akkor te már nem voltál velem
kezem sem fogta senki sem

kopott vászon

2010. augusztus 17.

kopottas vászon
régen szőtték
hová lett a szövőszék
kicsiny kéz mikor vígan szaladgált
a színes szálak között
álmait mintázta egy ábrándos nő
már csak egyetlen vágya maradt
mit meg nem szőhet sosem


a falon megkopott kárpit
vörösbe álmodott antik rózsák
krémszínnel avítt illatot árasztanak
szegélye itt-ott felbomlott
barnás kacskaringók mégis vidám táncot járnak
a levelek zöldje egész sötétté lett
szép, mint valami ó-görög mítosz


napfény csillan tenger zöld kékjén
fehér sziklák büszkén ágaskodnak
hajdanán Itakán tombolt a nyár
tündérek, sellők és félistenek
pajzán táncot jártak
léptük alig horzsolta a fövenyt
fel csak aranyfüst szállt
örök titok honnan hova


kopott vászon lassan éled
najádok és szépséges szörnyek énekelnek
daluk alvó szerelmeseket ébreszt...

Álmodó szerelem

2010.08.13.

Fák között téblábol az ősz
a nap bágyadtan csillantja aranyát
kerti nyoszolyán pihennek megfáradt falevelek
nyárban  őszre váltott a táj
csendes melankólia öleli szívemet
szerelmed ódon romja még édes titkokkal teli
kitárom az éppen  maradt kaput és belépek
ámulva látom odabenn minden érintetlen
ugyanúgy szeretsz mint mikor állt az a ház...
az érzés csak álmodva pihen
mint télen a rőt avar alatt a sok kis bogár
mondanám csendes fohásszal
mennyire szeretlek szépséges egyetlenem

volt egy szerelem édes mint a méz
nyíló mint a legszebb virág
volt egy szerelem
s mint mikor az ősz készíti a nyarat téli álomra
úgy szunnyadt el
él még valahol szép szelíden
álmodik friss melegről
vagy tán júliusi alkonyatról
mikor kezedben pihent kezem
szívem szíveden
s hangunk összefonódott
egyként mondta szívünk dallamát
szeretlek most is
nem is tudnék mást...
mélyről zubog ez a szerelem
mint üde erdei forrás
hegyek kristály csobogása
én édes szép szerelmesem
virágként pihenek szépséges szíveden...

hangafű

térdig járok a hangafűben
rózsaszín és fehér
de szép
oh hangafű, hogy remeg
megannyi piciny virágod
méhek szerelemre gerjednek
szívják illatos leheleted
szívükben a vágy egyre hevesebb
az enyém vajon hova lett
elillant
nehéz magányban térdelek
fáj mindenem
nem ölel senki sem
testem-lelkem epekedik
fehér lepedőm sem gyűrődik
marad szűzi fehér
testem lenyomata sem rajzolódik rajta
már tán légneművé váltam magam is

hányszor mondtam szeretlek
s te számolatlan szórtad felém
szíved borzongató melegét
szeretlek visszhangozta ajkad
de mára mindez legfeljebb
Tihanyban mások ajkáról száll
hogy a hegyek örömmámorban visszaverjék

látod drágám az idő mint valami gyalu
elsimította mi legszebb volt
talán préselt virágként
az út porában még látszik szerelmünk lenyomata

mindenem beleborzongott ha ...
de nem is láttalak
sosem
csak elképzeltem mint szerelmünket...

hangafű
szépséges hangafű
kérd meg a napot
szárítsa fel harmatkönnyeidet
keskeny zöld levélkéid
mint színes tusrajzok
festik a remény szemöldökét

kicsiny harangjaid lágyan csilingelnek
éteri szerelemre hívva minden eltékozolt szerelmet

mirha és vér

Belém égtek a színek
illatok oltárán keveredtek
lángoló érzelem
felgyújtott varázs
áradó szép
lángtenger-szerelemvarázs

a percek hangos robajában
veled a csend
mint csodaváró ünnep
pogány létben az áldás
emberkéz sosem alkotta varázs

varázs, varázs
mint valami tündérbájolás
szavak palettáján keveretlen színek
szűz-szerelem
látod megint csak dadognak a szavak
de illatozik a mirha
és fojt a tömjén
összefolytak egy kápolna mélyén
mit visszavett a természet...

szívemben úgy zubog lényed
mintha lennél maga a vérem

zerge

Kettéharapott szavaid
nyelvemen folynak szét
mandulakeserű-hiány
úgy vágylak mint sosem
beleborzongok
emléknyomodba
úgy érintettél
olyan lágyan
mintha pehely szállt
volna homlokomra...
kereslek
annyira kereslek
minden dalban téged hallak
minden mozdulásban téged véllek
mi ez
milyen érzés mi fészket vert bennem
tagadom, még tagadom
de minden hiába
nem írlak hiánynak
nem mondalak vágynak
felemellek szavakkal
s hagyom lebegni ezt a furcsa szerelmet

Időtlenül

az évek láthatatlan sora
vadul zúdult a vállunkra
egyetlen percbe milliárd
és milliárd pillanat szorult
mi mit sem tanulva
mind csak elherdáltuk
és most itt állunk kifosztva
semmink sincsen
elveszett tér és idő
sírfosztogató rabló voltunk
kajánul vigyorog
koponyasima-mosollyal
minden dal bennszakadt
minden dal fojtogat
s most mégis hív egy hang
belülről fakad
el nem törhetem
ki nem törülhetem
veled fordulok
veled lélegzem
mint egykor ott
a jegelt vagy tűzforró
zsúfolt barakkokban
a rongyos, csontváz had
ősi erővel tör fel
az elfojtott, megtagadott érzés
zengenem kell orkánokat túlharsogva
neked kiáltanom suttogva
úgy virágzol bennem
mint a sivatag legszebb virága...

(az idő tengelyén)

kopott tengelyén az idő
jajveszékelve forog
mi lesz ha kiugrik helyéről
és már semmi nem tartja
rázúdul a Mindenség vállára

vadul marcangolja
mintha megannyi keselyű volna
kopott tengelyén az idő
megfáradt siránkozó aggszűz
sosem volt szeretkezéseit hosszan sírja

mi meg állunk merszen vagy bambán
no meg akárhogyan
és kufárkodunk már csak az idő tengelyével
pénzzé tesszük aztán vele omlunk
az általunk gerjesztett tömegsírba

keringés

pereg a méz
hull a levél
tavasszal az ősz visszatér...
a tél ujja kíméletlen
és mégis szökken a zöld
táncot jár a halovány napsugár
s minden vár áldott türelemmel
fában a szú most békésen szunnyad
vagy a zaj tán mi hangosabb...
szeretlek
bólogat az áttelelt levél
rügyek növekednek
mint kicsinyke leánykeblek
kiömlött festék
micsoda színeket fest
nézd hajam ezüst
hova lett a gesztenye szelide
szememben az álom elveszett
helyette valami tétova látomás
mi tán már a véghez vezet...
lezárom a napokat este lakattal
reggelenként mégis még kipattannak
akár szívemben szerelmem...
látod, minden hiába
még mindig neked mesélek
bennem kering sosem volt szerelmed

a Mindenség tenyerén

http://www.youtube.com/watch?v=gmDWvGKLzBE

látod ilyen a határ
föld és ég összeér
és amikor ring a búzatábla
és közte elveszek én
hiszem sétálok a Mindenség tenyerén

s mikor a meleg délibábot játszik
szoknyámat megemeli a szél
mintha kíváncsi kezek motoznának
s a bőröm válaszol neki...

s ha te nem szólsz hozzám
mintha a jég sikoltana
végighasad minden alkalommal
szívemen egy vad rianás

s mikor az óceán hullámai
kioltják egymást erősítve egyet
hogy szelíd alázatban sziklákat csókoljanak
úgy érzem Veled fekszem ringató hátukon
és vagyunk néma szerelmesek...

amikor csak hallgatsz
és nem oldod fel nehéz szerelmem
meghajlok mint szélben a fák
de tovább viszlek minden kínban
minden fájdalomban
mert nem tehetek mást
az út előttem Te vagy...

Szomorú asszony

Szomorú asszony tangót táncol
kezében kicsiny kendő
szemében bánat
mégis minden mozdulata
lüktető eleven
szomorú asszony tangót táncol

fényes parkett itt-ott kopott
egyetlen táncos
a szomorú asszony
nem öleli senki derekát
mégis csak táncol, táncol
a szomorú asszony

fénylő szeme a múlt útját járja
de szíve megkövült csigaház
mészkő rejti minden mozdulatát
szomorú asszony álomból ébredne
de már elvitte álma...
szomorú asszony tangót táncol

Öreganyám

2010.02.07.

...kicsi kontyod riadtan gubbaszt fejeden...

Bátortalan percek
nem nyelvelnek
mily félénkek
hihetetlen
de most aztán
öreganyám
nagyra tátsd a szád
sétáljon ki minden bánat
isten mentsen, hogy magadba fojtsad
de még csak az ajkadra se forrjon a szó


Kiabálj!
Úgy kérlek kiabálj
mit bánom én ha megint
a kút körül kergetsz
magasba emelt kezedben papucsod...
öreganyám
kicsi kontyod riadtan gubbaszt fejeden
menten kibomlik szedtevette teremtette
mily mókás látvány

Nevetek ha eszembe jut
de máris könnyek ülnek
szájam szegletében
Ejh be sós!
már megint szerelmes vagyok
elsózott leves
de nagyapa lapátolja serényen
már ismer téged
elrepültek az évek
hej de

hova lettetek
már emléknek is vén minden történet
"egyszer volt hol nem volt
volt egyszer egy mesebolt"
abban a nagymama volt
minden este mesélt csak mesélt nekem
kíváncsi szemmel csücsültek a tányérok
a polcon bögrékkel egyetértésben


lám jött a királyfi
ha nem is értem
átkelt a tengeren
mindent legyőzött a szerelem
csak itt nem

ma éjjel

2010.02.08.

...forró pirítós tejszínhabbal...

Ma éjjel fektess magad mellé
nézz a szemembe és szeress engem
kitágult pupillámba fogadlak
combjaim engedelmesen tárulnak
a vágy már sikamlóssá tette rejtekem
ne várj tovább gyere gyere egyre beljebb
de most már ne siessünk
ezer kis sikoly még mielőtt nincs te meg én
egyetlen orgazmussá lettünk
lángoló szenvedélyünk oltárán égett el testünk

gyermek

 




2010.02.08.


bánatos vagyok
most kéne verset írni
hömpölyögni
szavakba fojtani
a lélek fájdalmát
most kéne gyermekként bújni
valami erős nagy ölbe ülni
hüppögve sírni
hüvelykujjat szájba venni
nézni fel a 'nagyra'
szeméből mosolyt csenni
most kéne érezni
van valaki aki csak velem és nekem van
ebben a pillanatban semmi más nem számítana
csak hogy újra nevető csillagok ragyogjanak a szememben
miért ilyen árva az ember
miért is érzi magát elveszettnek...

Leterítve

2010.02.08.

...Vackor az első bébe megy...

S volt egyszer egy majdnem szerelem
beléd vackoltam volna magam
de nem hagytad
mint bezsongott méh keringtem körötted
vágytam nektárod mézédes szerelmed
de te másfelé nyíltál engem kizártál
kelyhedbe élősködőt fogadtál
hideget árasztottál megdermedtem
napfényre vágytam de csak zápor futott
a tavaszi égen áttetsző szárnyaimat
elvesztettem testem még vergődött
majd életem is kileheltem

s ha nem vagy

2010.02.07.

..."Bóbita, Bóbita táncol, Körben az angyalok ülnek"...

s ha nem vagy
összeszalad a fel sem kelt Nap
minden fénylő sugara
és csak dirmeg-dörmög
mintha volna loncsos medve
kit mindenféle jóslattal tetéztek
a magukkal semmit sem kezdeni tudó emberek

és ha nem vagy
belém dermed a lélek
és sóváran várja az olvadást
hogy aztán újra csillogó jégcsapra vágyjon
mert látod milyen az ember
mindig más és más kéne néki
miközben a pillanat ökölbe szorult keze
a semmit szorítja

és ha nem vagy, látod firkálni kezdek
hátha közben rám nevetsz
és megcsiklandoz bolondozó leheleted...
mert nálad az is táncot jár
hol ilyent hol olyant
de gúzsba nem dermed
még ha eljő a Fekete Herczeg sem
jól kicselezi megszökik előle
úgy hogy ő észre sem vette
és mit karjába zárt már rég léha és üres
csak egy megkopasztott test....

oh Tündérkirálynőm
lennék tán bóbita
vagy napraforgó
és pitypang csoda bohókája
kit ha én nem fújok el
hát a szél röpteti vidáman
és tavasz sem kell
máris a legelőkön s réteken-mezőkön
sárgán pompázik
mit számít neki a téli fagy...

Esik

2010.02.06.

..."Eső! Esik az eső - kedvesem, gyönyörűm!"...

http://www.youtube.com/watch?v=Gw8lgB88t1E

nem akarlak hiánnyá váltani
nem akarok veled nélküled ébredni

esik - komótosan zsigerig áztatóan
szép csendesen esik

érett fürtök tőkéken árválkodnak
éhes darázs most nem szívogatja

esik - vizes hajam derekamat nyalja
didergek - mindenütt hideg

lassan tócsává gyűlik a feledés
fényesen csillan benne a sok régi kép

mellém álmodlak elképzelem szemed
- sosem láttam

reménytelen szürke odakint
testes cseppek aláereszkednek

hallom lélegzeted - hogy zihál
- futottál

esik - fényes könnyem mossa-mossa
a várakozás komor perceit

nem akarlak csak magamban keresni
nem akarok nélküled szeretni

Zágráb expressz

2010.01.17.

...mégis mint felesleges poggyászt otthagytál...


Tegnap mikor minden elveszett
megszámoltam a veled töltött perceket
gondos kezekkel felfűztem
egy se kallódjon el
jól összekötöttem
le ne szaladjanak
és úgy elrejtettem
hogy többé meg se leljem
ha netán magamra ölteném
mint egykoron szerelmed


Zágráb expresszen felejtettél
mikor nagy szerelmesen
vonattal faltuk a kilométereket
szemedben ezer szikra izzott
kezed illetlen helyen táncolt
de finom volt...
s te sem panaszkodtál
mégis mint felesleges
poggyászt otthagytál
azóta kereslek egyre
azok a szikrák még most is
véremet gyújtják
de közben fegyverek ropogtak
és az az expressz felszállt az égbe
tüzet okádott, mint hétfejű sárkány


és én most már ott várok rád örökre

festékesen

2010.01.16.

...

árnyas udvar
diófa reccsen
törik az ága
hasad a törzse
tegnap találkoztam veled
az út túlsó oldalán
valamit bogarásztál zsebedben
minden vonásod szívemben rejtezett
tegnap találkoztam veled
lassan elindultál és én csak néztelek
mennyivel fiatalabb vagy mint akkor ott
mikor utoljára láttalak
mégis te vagy
azok a szemek
nincs olyan senkinek
nem néztél rám
csak mentél tovább
festékes szakadt ruhádban
hiába vittem neked vásznat
mire mindig is vágytál
sok-sok festéket és ecseteket
már nem volt időd rá
mondd a vésők is hova lettek
szobraid vajon hol lehetnek
tegnap találkoztam veled
rossz álom az élet
merre menjek
hogy újra veled lehessek
és halljam hangod
kicsim...
míg élek itt mindig van helyed
tegnap találkoztam veled
s újra belehulltam a semmibe

Veled

2010.01.15.

..."tudnál-e sötétben fényt keresni"...

http://www.youtube.com/watch?v=cUbKGj3fg3g

Szívdobbanásomba rejtettelek
legyél mindig velem...
ne fogjanak rontó szavak
bennem visszhangzik
minden érzésed
ha sírsz, ha nevetsz
ha bármi fáj
mindent én is érzek már

látod drága mindig eltévedsz
de minden hiába...
szavak nélkül is velem vagy
hívnom sem kell téged
magad vagy az igézet...
mikor szavak nélkül mormol a szám

átlátszó üvegfalak

  2010.01.11.

...megszöktek a dallamok, üres kottalap vagyok...
http://www.youtube.com/watch?v=NLruiOZ0XAQ&feature=related

átlátszó üvegfalak takarják szívemet
törékeny, mint a szerelem
átlátszó üvegfalak...

nyugtalan vagyok
megint elvesztettem valamit
fogalmam sincs mit

nevezhetem magamnak is...

milyen is koldusnak lenni
milyen is vágyakat ültetni

hideg szél vadul tarol
esély sincs

még csak csíra sem születhet
meghal minden kis mag...

áldatlan éjszakák
mérgezett nappalok

nincs semmi sem
nagyot lélegzik a csend

fuldokolva nyeldes
kábultan árulja önmagát

csupa reszketés
csupa félelem

ez maga az élet

de nekem az sincs
hiába lép még a lábam

tévedtem
s nem is félek

hisz hogy is tudna
kinek szíve sincsen

megszöktek a dallamok
üres kottalap vagyok

elvitte egy álom
egy másikért

de egyik sincsen

már a szél is csak dobol

süvítő hangja
mit hittem nekem is szól

fennakadt valahol

járdasziget

2010.01.11.
http://www.youtube.com/watch?v=2S6nCqQDm8Q&NR=1

egyedül állok a percek forgatagában
szokásos eset
köröttem emberek
mind-mind siet
magam vagyok egy üres járdasziget
képzeletem ingatag
csapodár, sosemvolt képeket fest
szeret nem szeret
akácfalevél
persze lehet százszorszépszirom
az legalább kiszámíthatatlan
igaz csalhatok...
semmiség
akár az életígéret
falja önmagát
minél tovább éljen
hát nem érted kedves
lábaidhoz kucorodtam
és csak meséltem-meséltem
vajon mennyi is az Ezeregyéjszaka
egy szám – semmi több
a több mi lettünk volna...
elűztél mikor sorra kattantak a zárak
s minden gondolatom neked kitártam
játék voltam kezedben
csak fényét vetted szememnek
s harapásod vérre ment
de látod én újra és újra
hozzád visszatérek
még nem tehetek mást
mindennél erősebb mit irántad érzek

rohannak a felhők
és én mindig egyedül állok
azon a forgalmas járdaszigeten
az élet erőszakos zajában

vallomás

http://www.youtube.com/watch?v=fOt7E04e7H4&feature=related

2010.01.10.

...szeretlek bárhogyan...
s már nélküled
múlik el minden perc
s a pillanat is csak
hópehely a nyárban
de a szerelem
hidat vert szívemen
te tudod rálépsz-e
no persze nem balkon
se Rómeó
Júlia sincs
hisz lenge lány
én meg vén satrafa
nagy orral
elhízva
a vágy is csak képzelet
s a futamok már csak legfeljebb zongorán édesek
no persze ettől még tudom én milyen is
mikor gyűrött a lepedő
s a kisülés szikrát vet
méz csurran
ebadta de finom
fene megette
vénen szerelmesnek lenni
főleg, hogy a másik
mindig oly másként táncol
folyton lábamra tapos
bevallom fáj
sok a tyúkszem
nem való körömcipő sem
de azért gyere
hisz várlak
csak téged
bármilyen is vagy
vak a szem
kitárt a szív
hívogat
ne félj nem zárom be
rab nem leszel
hisz tudod
oh hogy tudod
mennyire szeretlek

Rőtbarna szerelem

kérlek nézz a szemembe... 
2010.01.09 10:04


S most hogy a halál
már nem a nyomomban jár
de a függöny még áll
elköszönök tőled
sorakoznak a nagy szavak
mint a nyár ízét őrző befőttek a polcon


emlékszem egykoron
a noát oly mohón faltam,
hogy este az ágyban mindent kipakoltam
anya még nagyban dolgozott
magam fuldokoltam...


látod drága, minden elmúlik egyszer
hiába kopogtat a szerelem
hűlt helyem sem találja
az az enciánka
is elhervadt rég
letépni ne
minek
kérlek nézz a szemembe...


halott madár fekszik az út szélén
szeméből most szökik a fény
szívemből vele távozik a remény
fényes tolla szanaszét
hajam kihullik sorra
emlékszem Auschwitzra
velem szemben Kátya
hogy ragyogott fénytől fosztott lénye...


szeretlek mondtam
de inkább harc volt
és fájt
pedig bennem dúlt a legszebb
de dúlt
szép álom
hát vége

Kopott cserge

 2010.01.04.
...fázik a hátam, ölelj szorosan...



tapadj rám
mint esőverte ruhám

kocog a fogam
elharapott gyöngyszem
törő porcelán
éhes a szám
vágy omlik
tűz előtt
kopott cserge
kezed remeg
ruhám lassan veszítem el

illatok szállnak
keveredve
mily édesen fanyar
bőrünk opálját
színezi a vágy

nézz reám
ne rejtsd el tekinteted
szemedben izzó parázs

sülő gesztenye

látom amint a hó egyre csak hull
fehér már a láthatár
piciny nyomok alig-alig tarkítják
kíváncsi kismadár illeg-billeg sután

szeretlek
ki hangtalan is engem ölelsz

önsajnálat

2010.01.03 09:58


...s mikor te másként szóltál...



Hogy mi az ami kínoz
nem tudom
hogy mi az ami enyhet adna
nem tudom
mikor vakon botorkálva
verem a billentyűket
mit remélek
nem tudom
mikor sírok valakiért valamiért
miben hiszek
nem tudom
mikor neked írtam
mondtam mondtam
mit reméltem
sem tudom
s mikor te másként szóltál
miért fájt annyira
sem tudom
itt állok árvaságot képzelve
valami nevesíthetetlen fájdalommal
siratom tán magam tán valaki mást
ezt sem tudom
csak mikor ennyire nehéz
ennyire lehúz
elveszett vagyok
és nincs hang
és nincs kéz
nincs semmi mi enyhet adna

csak te...

csak te...
2009.12.28.

...látod drága, észre sem veszel, pedig hidd el, csak te...

Esik – mondom
de nem
hisz szétfoszlanak a cseppek
csak lágyan szitálnak

esik – keserű nedű
mikor szárazra vágysz

bolond a szív
semmi sem jó

ha szeret fáj
ha nem szeret üres
és visszasírja tán a múltat

esik – ázik fejem felett a padlás
inkvizíció – cseppre csepp
őrület

tékozló parázna
szív vagy a lélek
sosem tudom

kongó szavak
repedő hordódonga

de az illata kapocs

esik – forróságon hideg permet
fejem kezemre hajtom
és úgy nézem kifakult képed

de nem, mégsem
a színek is életre kelnek
nem fakulsz bennem...

szavaid bár hamarjában fájnak
mégis egy pillanat s elszállnak

látod drága, észre sem veszel
pedig hidd el, csak te...

mélybordó

2009.12.06.

Je t'écoute parler et te trouve curieux. Ta façon de penser me semble un peu bizarre. Moi, j'épouse la vie, je l'accepte et c'est mieux
http://www.youtube.com/watch?v=H2KTagF49eA

mélybordót álmodik a nyomor
vérszagú puha meleget
kacér sugara a napnak
incselkedik hideg kezemmel
nézlek
s ölelem a végtelent
szemem sugara reszketeg
terjed a hályog
tán egyszerre borul sötét
elmémre s látásomra
bár a látás valami furcsa jószág
másként működik rég


látod drága a jóság valami
eszelős privilégium
összekapcsolom
színekkel, ízekkel, alakokkal
mintha önmagában nem is létezne


mint emlékeim burkába zárva él
egy öreg konyha
fényes ablakokkal
s benne hófehér kötényben
egy nagymama
asztal körül gyermekek
s a fehérhajú mosolyogva terít
sütemény illatát csak képzelem
de oly erős oly intenzív
mintha valamelyik szereplő
odabent én lennék


s közben hív az ég
annak is leginkább egy tüneménye
a szinte földre gurult óriási telihold
hatalmas tányérja suvickolt
valódi sárga arany
mint ott a konyhában
a hatalmas lekvárfőző
rézlábas...


fénye utat hint
elindulnék rajta hozzád
de te nem hívsz
nem szólsz
hagyod hogy elvesszek
égre szökő véres hajnalon


keresnélek
hívnálak
de merre menjek
merre


Tihany és ott a visszhang
ott
igen
hol a szerelmesek mélybe veszve egymásra lelnek


föld és ég összeér
nem kell égi lajtorja
nem kell lehulló közöny..
nem kell semmi se
képzelet von hidat
nem szivárványt
bár ez is illanó


nézd még szavam szirmot bont
s benne egy pici lány kucorog
virágszemét csodálkozva
reád tárja
benne táncol a napsugár
téged hív
egyre hív
puha álom
meleg hótakaró
szívre ülő édes érzés
nevesíthetetlen


látod drága
történjék bármi
míg eszmélek
neked mesélek


s majd ha sötét borul pillámra
a fény elkerül
akkor tán megnyugszom elnyugodva
s velem kiterített álom száll a végtelenbe


de addig még csak veled
veled
dobban
buta szívem

France dimanche 6 décembre 2009 09:00

Hófehér

2009.12.03.

...fehér fehér hófehér álom te meg én...
Szavaim mielőtt végleg kialudnak
elmondják neked a lehetetlent
festek mint őrült festő
és kottázok is önkívületben
minden mi még van
és nem foszt meg a tudat...
neked hozsanna
mennyire szeretem ezt a szót
éteri muzsika
lágy balzsam fáradt fájó szívre
nem hímzek most cifra terítőt
minden hófehér lesz
tavasz sem kell
és mégis nyílik a cseresznyefa
alatta te meg én
pergő szirom-temető
kezem alig rebben
már tétova óda sem
haldokló nyírfaág
ott a végtelen fehér messzeségben
szól csak szól a balalajka
nem tudom miért
de mindig visszatérek én
két összemosódó álom
Kína és valahol Szibéria
egyik az örök tél birodalma
hófehér hófehér
a másik mily édesen mostoha
ott hullik csak hullik a cseresznyefavirág szirma


fehér fehér hófehér álom te meg én

Nem

2009.12.03.

...halálnak halálával...

mamma, maman, anya
én nem mehetek haza
párnába süppedt
ősz fejed
vajon miről álmodik
anya én nem mehetek haza
hiába vársz
minden áldott napban
szemedben borzalom
kifakult értelem
odafenn szikráznak
rég a csillagok
mama én nem mehetek haza
nélküle nem vagyok
hisz tudod
mama, mondd miért
vitték őt el messzire
nélküle csonkolt az életem
nem, nem mehetek haza
bocsásd meg ezt is
nekem mama

decemberi szél

2009.11.28.

...mennyire szeretem a szelet...

http://www.youtube.com/watch?v=-bnKJjewcII&feature=related


a halál torkában milyen más a dal
a halál torkában fényes ékkő
mégsem úgy és akkor


mennyire akartam
mennyire vágytam
most sem hessentem
és mégis a halál torkában
elhalványul a hirtelen erős fény


eltévedtem újra és újra
semmiből sem tanultam
utat szőttem kacskaringóst
pedig mindenütt csak téged látlak
ugye tudod ...


most mikor újra dalolnék
és mindent buta szavakba öntenék
már nincs erőm
nem éltet semmi sem


utolsó levél lágyan hintázik az ágon
de itt a hideg mindent romboló decemberi szél
nem fúj havat nem takar be hideg minden hideg


látod mégis fogom a kezed
még fogom a kezed
ujjaim erőtlenek
tarts kedvesem
tartsd egy kicsit még forró tenyeredben
hűlő kezem


ne is hallgasd buta szavam
csak érezd mennyire szeretlek
nem halványítja az elmúlás szele
csak végleg kioltja

....

2009.11.06.

....

Ma elkentem arcodat...
ócska mázolmány
nem mond semmit sem
csavargó gondolat
már hálni sem jár
köd ült szívemre
ébredtem hajnalban
ragyogva-dideregve
néztem a varázsos tájat
- s te fölötte lebegsz... -
már bántam elhamarkodott mozdulatom
festenélek újra
de az ecset minden szála elveszett
finoman borítja az időt
nem kér semmit sem
szeretni semmiség...
leértékelt szavak
szezonvégi kiárusítás
adni az valami egészen más
mert adni tudni kell
nem hányhatod oda
mint az elcsépelt szavakat
látod kedves
így üli meg a köd a tájat
a szív érzése szakadékba zuhant
mondd a mélybe érte veted-e magad...

Szerelmes vers

2009.11.03.

...mindenért...
http://www.youtube.com/watch?v=ixB0Qued25s


Szürke penész mászik a falon
fáradt vagyok nagyon
ráz a hideg
úgy szeretnék sírni
süppedt párnán halálfejek
anyám
nincs bajom az idővel
sosem kötöztem volna
most mintha mégis fontosabb volna
szárnyal a nap
kiscsikó vidáman
gondtalan
valahol mindig ragyog
nálam mondd miért van sötét
kőkeresztek utat nem mutatnak
lángoló szív nyíllal lőve
sosem szerettem
most még annyira sem
egyre háklisabb vagyok
reszket bennem az élet még
de minek
pedig milyen boldog vagyok
kincsre leltem és ő is rám
hát lehet ennél több...
nézem kezed
ernyedő nyírfaág
na igen ez a kedvenc képem
tán repin festette
mit tudom én
az biztos zúg a Volga
és vele nyögök

Dallamtalan

2009.11.02.
http://www.youtube.com/watch?v=ahHtXSVMyAs

Csokorba kötöm az összes mindegyet, s nem választ
S néked ajándékozom azt
finnyás vagy
no igen
de, mily elegáns mozdulattal hajítod a szemétbe
majd egy másikkal rágyújtasz
izzik a parázs
mint sötétben macskaszem
oh de szeretem
csak nézem kezed
látod, ez a szerelem
már a gondolatra is beleremegek
simításod mégis már csak a fáradt szél idézi
a tombolása más szíveket szít kalandra
pedig nem is a szultán kis kakasa...
Még verem lankadatlan a hülye billentyűket
itt nincsen zongora...
villogó monitoron rajzolódnak a sorok
nem avítt papíron
persze könnyű itt mindennek múltszagúnak lennie
ezek a falak ontják a nedvességet
mállik a mészkő
betege lettem
csoda szerelem
ez bizony az
tagadhatatlan
Látod, mosolygok
mint szinte mindig ha veled vagyok
s hogy ez csak gondolat
hát igen
milyen rég...
Hideg szél fúj odakint
csapkodja a macskaajtót
az ablak igazgyöngy könnyszemeket sír
folyik a páracsík
utat rajzol
Ugye hozzád?

Sárga villamos

...volt idő Nélküled?...

http://www.youtube.com/watch?v=KHUBJh0SV18

Zsúfolt szavak villamosa
részeg sínektől fosztva
vadul száguld a sötétben
fényes kitágult szeme
éles reflektor a szívembe

villamos, sárga villamos
a körúton


sülő gesztenye
feledhetetlen illata
hó pereg halott arcomon


veled utazom


hallod kedvesem


hideg volt
tél
itt nincs sosem


mit sem számított


kéz a kézben
andalogtunk


majd


szerettünk nagyon
egy hideg kárpiton

Adieu

....

    http://www.youtube.com/watch?v=ZJSaDYwz8Qk&feature=related

    Megtermékenyítettél
    ömlenek a szavak
    berekesztem mégis
    belepusztulok
    fogd be az ajkam
    hallgassak végre
    szorítsd a kezem
    ne keljen önálló életre
    visznek babonázva
    a fékevesztett szavak
    mint karjaidba a mámor
    kerget az idő
    lehull a lepel
    fekete, fekete
    már nem kell semmi se
    semmi se
    de mégis
    csak egyszer
    úgy igazán
    halljam zihálásod
    nem hunyom le szemem
    kitágult pupillám
    örökre úgy marad

Obeliszk

http://www.youtube.com/watch?v=TVSdn40zVtA&feature=related

Kígyóként sziszeg a szó
tekeredik körülölel megfojt
szeretlek bálványt imádok
erdő mélyén fekete obeliszk
ki nem mondott szavakat
mormol a szám
nem hallod
már nem
terjed a méreg
halódom
vágyak keverednek
átitató méreg
fekete szerelem
fosztott remény
sárga kukoricaszemek
az a tó
ott
otthon
életvize
de hol a rózsa
hol a rózsa
szívem fekete virága
örökre elveszett

Hétköznapi ballada

2010.04.19 07:32

és én még szeretlek

Dunyha alá temetett jajok
örömsikoltások
fájdalom-zokogások
tisztaszoba
nagy ágy
magasan felpolcolva megannyi érzés
temetve minden mi volt s lehetett volna
trágyadomb-kapirga
keveredik minden
illatok-szagok
életek – halálok
vagyok
áporodott reggel
didergő ház
a kettő egyben rettegő kísértet
minden a fején
felfordult a gyomor
tartalma savanyú
mint a tavalyi lőre
szőlőszemek mily édesek
gurulnak
fejvesztetten
szeretlek
dadogja ajkam
s te
hallgatsz mélységesen
na persze minek is annyit beszélni
holmi érzésekre időt pazarolni
étel
na az igen
az kell
akár ölni is érte
vasvilla szemmel
netán felemelt karral
kucorgok és csak nézek rád
szememben még mindig szerelemmel
vörös csíkok hálózzák hátam...szeretlek
hisz tudod
előtted gőzölög az étel
egyél kedves
csak ennyi kell tőlem
legyek mindenben cseléded
de vasárnap a misére öltözzek fel szépen
gőgösen vonulsz velem
még szép vagyok
szeretlek
kérlek engedd le karod...

Emlékdal

2010.04.16 09:58

szerető szívek bonthatatlan egysége

mézeskalács-szívünket kettétörted
egyik felét nagylelkűen nekem adtad
a másikkal ott a téren – nem Velencében -
galambokat etettél
kik mint a mesében
válladra ültek
de nekem énekeltek:
felejtsd el
felejtsd el
-búgtak kórusban
de én azt az egyetlen egy verebet dédelgettem
ki örök tavaszt ígért akkor ott valahol messze
s Te?
csak álltál, mint katona a vártán
bajszod alatt íncsiklandó mosoly
vagy csak képzelem így utólag szebbre festve
majd egy laza mozdulattal mindenkit leráztál
kivillantottad vakító protkódat
- szép ragadozó -
s máris lecsaptál arra a vihogó szőkére
szemem előtt ott a téren
ott a téren
a kis cicus már bújt is
nem kellett várnod, mint régen...
és én?
na igen, nem gyászoltalak
ott állt épp egy édes mackó
menten hozzábújtam
de a szedte-vedte csak fából faragott volt...

körtánc

2010.04.11 10:01

összekapaszkodó öreg kezek

tudom most nem vagy
teszed -képzelt- férfi dolgodat
minden más mellékes
pedig hidd el, pont fordítva
csak ez az egy mi lehet és van
a többi a jobb a szebb a remény
mind-mind elvesztett illúzió
de kezem rebbenése
szívem dobbanása
ma még mind a tied
holnap
ki tudja holnap
nem mintha akkor nem veled...
de van nálunk erősebb hatalom
kinek még intenie sem kell
s mi elmegyünk..
balladák oly szépen megírják
hogy ott azontúl is együtt
ki így szeret...
s kihajt belőlük az összefonódott rózsa
égi lajtorja
s rajta felsétál a szerelem
hogy aztán égi áldásként
más szívekre üljön
himnuszt zengjen újra és újra
szerelmek viruljanak
életek fakadjanak

összekapaszkodó öreg kezek
körbeért a lánc

Hipnotizálva

..."tejjel-mézzel folyó Kánaán"...
elfogyó kerek szemek
plasztikus alakok
micsoda állapot

morajló tenger
tömeget rejt
haragos hangja
a partot ostromolja

ki sétál arra

- mondd te királyfi
India hű fia
ki átkeltél tengereken
tudtad-e -

igában tartott nép
mint a barom
az őrlőkő mellett
megy csak körbe-körbe
kifulladásig
közben a szemek porrá lesznek

- szantálfa illata borzongat
nem a hideg
mégis fázom
reszket forró szívem -

éhesen tátja száját a falánk nyomor
közben tejtengerré lett a föld

mondd hogy lehet

nézd világ azt a gyermeket
óriási koponya feje
szeme besüppedt fekete fájdalom
arcán zöld legyek
dögök éhesek falnának de már nincs mit
mégis ellepik várnak a bomlásra
türelmesen türelmesen

s közben folyik a tej
ömlik folyóba útra földre
s röhög a haszon
tömhetetlen bendője mindent elnyel

semmi nem számít semmi se

Csak nézlek

csak nézlek
ajkadon a pihéket
lágy szavakkal becézem
s képzelem hópelyhek pilinkéznek
szempilládra fércelődnek
leheletünk melegétől
olvadozva sírnak
s lassan lecsordulnak szájad
mosolygó szegletébe
s te nevetve nyelvedre ülteted őket
mintha lennének édes falatjai
a mindent feledtető perzselő csóknak
vágy söpör utat törpül minden fájdalom
kitárt karokkal olvadunk egybe
illatos füstként kígyózunk az égre

Kék nefelejcs

...göcsörtös idő eleven támasztékom...

Szeretlek
elmondanám neked
csak így direkt
de minek
szó
semmi több
kettészakít
idő és távolság
nincs helyünk a közös nap alatt

még egyszer vágytam áradó folyó lenni

de medrem egyre üresebb

nézem a kiapadt folyót
elhomályosul szemem

elgondolom egykoron
megannyi élet bölcsője volt

s most
gyászos koporsó

iszapba fúlt remény
boldogtalan álom

halottak sora

szeretlek

ismétlem magamban
tán még meg is kedvelem ez álnok szót
mi csak kong
hiába a sok E...

vagy pont ezért oly mérgező...

kedvesem
képek vonulnak szemem előtt
mint eltávozónak lepereg gyorsvetítőn az élete

őrzök egy képet
gyönyörű női arc
csipkés fátyollal fedve
esőcseppek peregte vizes ablak mögött

gyönyörű szemei tán a múltat faggatják
vajon neki ily fiatalon múlt el az élet

minden milyen messze van
hazám és életem

de azt hiszem már egyik sem hiányzik
a vég csalogat kacéran
mákony bódulat édes álom
mindent kínál
bolond is lennék nem elfogadni

majd akkor ott valaki énekel nekem
nefelejcs kék nefelejcs..

http://www.youtube.com/watch?v=KKl_FA3gCgo

egyszer még

Szívemre sohasem emeltelek
mégis becéztelek szerelemmel
alkottam mint tébolyult festő
kentem keverve keveretlen színeket
hangomba próbáltam vinni
legbenső titkom
vágytam hogy tudd
hogy érezd
most csak te vagy nekem
de már fogy a hangom
mint elkent festék
feketén csurog a sok
le nem írt betű
halkulok
lassan már magam sem hallom
lehunyom megfáradt szemem
messze idegenben
soha nem mondhatom neked
mi voltál s míg lélegzem
vagy is nekem...
nem keserű a hang
igaz nem is rossignol dala
csak egy eltékozolt szerelem

Alíz Napló "firkák" - 6.

2010. augusztus 8., vasárnap 17:13 
magamra húztalak


magamra húztalak
és most minden úgy maradt


nehezül a test
a lélek meg ingatag
görnyednék
de azt sem tudok
lettem páncélos
szegény kitinesek
persze meglehet
őket éppen, hogy ez védi meg
no csak valamennyire
megszülettek a fátyolkák
átlátszó zöldek
csodaszépek
ujjamra tessékeltem
röppenjenek a szabadba
kint hol a nap heve
erős illatot lop
az égig érő Deodora cédrustól
szegény, én ültettem
s most marad árván
tán kivágják
a többivel együtt
ki tudja
mindig csalni
mindig elhagyni
talmi csillogás
hiú remény
magamra húztalak
és most  nagyon fájsz
megfojt a súly
összeszorul a torkom
gombóc
megfulladok
lehetetlen állapot
mint kinek rákos a pajzsmirigye
és csak kapkod levegő után
de egyre kevesebb jut neki
csúf halál
lerúgnám hát takarómat
de akkor annyira fázom
rázkódik csak testem
nélküle
se így
se úgy


így van ez rendjén
de én mégis csak elmegyek

 
2010. augusztus 8., vasárnap 11:14
a vas szelídsége


a vas szelídsége
dörömböl fülemben
az előbb oly szép verset írtam
de fosztva voltam
igen
elszálltak a szavak
s már csak szelíden hömpölyög a láva
csendesült a tűzhányó
nem kerül papírra
nem kerül tollra
semmis minden szavad
s egészen más indulat
burjánzik bennem
mint a rák, a menthetetlen
bár mondják van csodaszer
igaz
így igaz
ismerjük mi is
csak hát
az ám
nem kell, hogy megérts
nem kell, hogy olvass
holnap kimegyek az erdőbe
vagy majd
megkeresem a legelesettebb fát
és megkérem csendes alázattal
mit csak ott lehet érezni
mindenen túl
adjon nekem helyet
örök helyett
és tudom bólint kedves szelídséggel
bár szíve szakad
de mégis megteszi értem
hisz oly nagyon szeret
persze ő nem ragozza
minek is
hisz oly felesleges
hallom a vas szelídségét
amint hömpölyög ereidben
mellkasodon fejem
bennem lüktet szíved
míves szerelem
kovácsoltvas ívek
futnak szerteszét
akár erek útján a vér
látod drága egyetlenem
milyen szép is ez
s hogy szeretlek
oly butaság
mint térdelni kukoricán
dacot szül csak
és sok-sok új hazugságot
megtanítja a „felnőtt”
elveszíteni a tisztaságot
oh hogy szeretlek
magam sem tudom
hogyan is tudnám
a lehetetlent
megszelídített vas
korlátokba zárt
öntöde hangos zsivaja
dübörög a véredben
s most felruháztál vele
mi lesz így szép szívemmel
túl hevesen ver
nem bírja ezt el a test
kicsapódik
vagy neki
hajtűkanyar
dráma vége
koszorúk hada
míg élt ajtót sem nyitottak rá
hát lett hirtelen fosszília
öntöttvas szelídsége
folyik ereidben én egyetlenem



2010. augusztus 8., vasárnap 09:28
szomorú szerelem


lapogatom a tömörített csöndet
visszhangoznak a lapok
tihanyi echó csak pitypalatty
no meg a hajnal, ki Auróra
csak egy véres cafat
hülye gondolatok
kifacsart zöld citromok
beérni sosem fog
mert csak zölden jó
akkor most mi van
zöld
a szabad
a lehet
a na lódulj
lódultam
oh hogyne
de a lábam
az esetlen
rögtön gyökeret vert
na persze, hogy nálad
hol másutt
vagy kinél
lám nem mindegyek a szavak
pedig...
no mindegy
ipiapacs egy kettő három
még se lesz nekem párom
akárhogy is várom
homokozó
tolvaj lépés
bizony bizony
meglopott
akár a Hold
a vén inget...
érdekes
megesett
eset
testek
gabalyodva
mint fonalgombolyag
áh nem a macska gurította
amúgy meg újra mindegy
de ha mind egy
akkor nem lehet kettő
pár sincs imigyen

szomorú szerelem


2010. augusztus 8., vasárnap 09:05
Camus és Sartre avagy sáros kamu

Pest is

pestis közöny undor
variálható
a kedvem is
de attól mit sem változik
áporodott szagok
nevezhetem büdösnek is
ezerszer feltépett sebek
genny fakad
sosem tisztul meg
sírok
könnytelen és hangtalan
vagdalkozom a szavakkal
magamban
és itt
a papír nem vet le hátáról
hej szilaj csikó
május - szerelem
lényegtelen
undor-falatokat falok
elfordulok
s tán ki is
mint sarkából kapu
vasalatlan pántok
facsapok
mestermunka
volt
se mester se munka
volt sem mindig
szakad a vezeték
is
nedvesen tapad a szád
gyomorrontás
savanyú volt tegnap a leves
undor közöny pest is


2010. augusztus 7., szombat 20:27
Szivárványszerelem

Szivárványszerelem foszlik az égen
fejemben a gondolat meg sem születhetett
és már elveszett egészen
mégis mindenem vagy
kezeim nyújtom feléd
de csak a vágyam ölelem
te vagy a szerelem
az igézet
s a minden
érted születtem
de sorsom előre tudtam
vagyok az egyetlen Mirjam,
hogy soha ne érjelek el
maradjon rejtelem örök szerelemben
fájdalmam foszlós kalácsba sütöttem
galambok csipegetik a téren
utána összebújva simogatják egymást szépen