és még mindig szólok neked
olyan természetes
hány év múlt el már nélküled
egyedül ülsz a nagymama széken
milyen szépen megcsiszoltad
lelakkoztad - mennyire szerettem
faragsz
vittem neked mindenféle vésőt
ecseteket is...
szobraidból nálam is van
de nekem inkább te kellenél
öt kemény évig nem mentem haza
szegény anyám maradt árván
de nem tudtam
csak rád gondoltam
most már mindkettőtökre
nem marcangolom magam
de tudom nagy a vétkem
én konok rossz teremtmény
megöltem a szívem
hogy annyira ne fájjon
de vele elveszett a mosolyom is
szivárvány könnyek az égen ragyognak
oly régiek oly régiek
elfáradtam
hol az az ív
felsétálok hozzátok
többé tán nem leszünk árvák
én kedveseim...
2014. január 20., 20:11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése