csigaház

mondd, hogy lehet
átírtam minden érzésemet
s mi eddig mind szép volt
mára már egy hervadt csokor
de ez nem igaz ám
hisz a száradt virág is
oly szép tud lenni...
Neked viszont nincs bocsánat
bár nem vagyok Isten...
imaszék - álság - hazugság
mégis mikor néném
rózsafüzért morzsolt
igaz hite volt
mindene elveszett
háború dúlta életét
kemény lett
sosem tudtam
igazán szeretni
pedig...
Istenem, merre viszed
léptemet
kinek a szívébe rajzolod
lényemet
kinek hagyod, hogy
szeressen engemet
mily gyarló vagyok
mily esendő
és mennyire szeretem
a szavakat
mennyire...
ezernyi emlék villan
járok a múltban
feledem a jelent
a jövő titok
mély ismeretlen
fátylat lebbenteni
róla nem is vágyom
engedd kérlek,
hogy a múltban
nyílt virágokat
sorra kitakarjam
bibéjüket csodáljam
s egész lényüket
a futó parányi ereket
melyek az életet szállítják
ajkaimmal érinteném
úgy érinteném
akárcsak téged
milyen különös
szelídség
milyen valótlan
fények
mik élednek bennem
mióta vagy
és a múlt
akár egy csigaház
velem vánszorog tova...
tenger mélyén
titkok nyílnak
milyen a szív
maga a tenger
hogy hullámzik
hogy lüktet
miközben virágokat ültet....

 2014. február 25., 8:36