velem-nélkülem
csorog az idő
(lentemant
lentemant)
hallgatsz
hallgatok
időnként fáj nagyon
teremtettelek
átformáztalak
s hittem olyan vagy
bágyatag szavak
kereveten hálnak
nézlek
szemem előtt alakod
nem vagy
kezed ernyedten lóg
talpas pohár félig
felborulva
édes nedű csorog
akár a hálátlan idő
veled állok
a felgyorsult világban
mozdulatlan
mozdulatlan
lennénk szirt
felett köröző sasok
csodaszépek
vállad íve
rajzolt vonal
odahajtom fejem
csendesen
álmodom
vízcsobog
üzen az óceán
nélküled
veled
így is úgy is
szilajul vágtáznak
ma a percek
minden átfordul
kifordul elfordul
van-e sarka a földnek...
szívem szomjas
szememben
veled-fények
feledem
feledhetem?
nézlek
arcomon kisimul
minden keserű vonás
finoman betakarlak
feldereng
régmúlt ifjúságunk
s mindent újra írunk
énKedvesem...
2014. január 15., 19:14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése