ímhol megérkezett
a rügyből pattant március...
a tél valahol elveszett
nem tudom hol lehet
szép fehér ruháját
földszürkére váltotta
hidegét kemence sutba dobta
rengeteg az eső
mintha volnánk trópusokon
kis erek vidáman szaladgálnak
ívük rendje zúgókban törik
hangos vidám csobogással
az erdő mélyén mohabúvik
csodazölden
semmi nem szól a télről
még a csupasz fák is csak
szende álomban leledznek
karjukat tárják a kékégnek
szívükben a föld dobban
2014. március 1., 13:03
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése