2014. május 1., csütörtök

...kényszer...

pénzért mért szerelmek
hallgatásért vett nyugalmak
miközben valami
odabenn éget

látomások kusza rendje
megbéklyózza a szívet
láncra veri az értelmet
pedig ott dobol az igazság

tiszta hitem elveszett
félelem kering ereimben
s hogy mindent feledjek
megszűntem szeretni

tiszta szoba
vastag dunna
piciny konyha
duruzsoló kályha

téli esték
mesékbe szőtt varázsa
sült alma illat
kontyos nagymama

bennem minden szanaszét
szanaszét
tanulok újra szeretni
de nagyon nehéz

szívembe kusza vonalakat rajzol
egy láthatatlan kéz
szeretnék tűnődni
szépségeket felidézni
de valami fogva tart

annyiszor hittem
tiszta szívvel igazán
öncélú vallomás
lyukas krajcár

azt mondtam hallgatok
mert érthetetlen vagyok
de a kényszer erősebb
vagyok a rabja...

ibolya kéklik
pedig csak hóvirág nyílik
zavaros a megáradt patak
új utat keres

fénylik valami fénylik
megcsillan a remény
a kacér, balga lény
szemed bogara sötét

van egy ország
ahol lakik a boldogság
veszélyben hazája
kegyetlen seregek
ellene kerekedtek

ringatlak dúdolva
szívemre emellek
mintha lennél
édes gyermek
te hűtelen
te áruló
magadat elhagyó
didergő pici én

2014. március 4., 11:34

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése