rejtezkedő bimbó
a szerelem
rügy,
mely fakadásra vár
éltető fényre
melegre
langy esőre
egy igaz kertészre
ki előhívja
s élteti
minden pillanatban
nem feledi
szépséges virágát
az életnek
igaz nagy ajándékát
hagyja helyén...
nem ülteti át
nem hiszi,
hogy mindenütt
megélhet
nem tekinti
mások játékszerének
egy arborétumnak...
és ha árnyékra vágyik
és ott pompázik igazán
nem ülteti napra...
nem tekinti éknek
mivel dicsekedni kéne
szeretetével árasztja
s virága mind-mind
meghálálja
néki nyílik
cserepes ajkait nyújtja...
szívét kitárja
cserébe nem kér
semmit
hisz tudja
csak adhat és adhat
igaz örömmel
s attól boldog
ha a másik
tudja azt elfogadni
2014. március 11., 13:17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése