üvegrózsa
törékeny szív
átlátszó erek
vérpatak
bánat
szemem sarka
utat enged
mégsem
fut a patak
nehezül
odabenn
kőfolyam
kétely
ölel szorosan
árva létem
már-már
virágba szökkent
jaj, de a kegyetlen valóság
a legjobb radír
halomba fektetem magam
szénnel satírozom
többé senki se lásson
többé ne kelljen fájnom
koldust láttam
nem is hittem
úgy állt csak
olyan furcsán
várt is meg nem is
akár a szívem
tél nyoszolyám
nem csikorog
virágszívem mégis halott
odakinn eső-sóhaj
kopasz fákon megremeg
kedvesem
kedvesem
volt nekem
2014. február 21., 9:46
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése