gyászrózsák

ha lehetne
holnap is lehetne
lerobbant mában
loholok némán
mozdulatlanságomban
veled

álmodtam tegnapot
álmodtam holnapot
csak éppen
ma nem vagyok
odabenn dörömbölnek
kificamodott szavak

állj meg, állj meg!
alagút fényes
elégett
haldokló lélek
marad a testben
sikoltó fékek
vöröslő emlékek
vége, vége

azóta más sincs
csak az a csikorgás
azóta más sincs
csak az a sikoltás
illatos máglyán égek
érted s ellened
hova lett minden
hova lettél te

ágasbogás fán
szerelem hintázik
hupilila és kék
megfagyott mosolya

ágyadon fekszem
vállamon táncot jár
a kései napsugár
bőröd illata
hajlatomba fészkelt
tenyered mosolya
bőrömet fürdeti

feloldódtunk egészen
sosemvolt tegnapban
holnapra semmi sem maradt
feledett dallamok
szomjasan fuldokolnak
kihagy a szívem
mégsem feledlek

kereveten fekete fátyol
gyászrózsák nyílnak
agyagszíveken...

2014. február 19., 22:16