ma hagyom, hogy
a bánat járja át
testemet-lelkemet
fáj a volt,
mert nem dobban a mában
üresen kószálnak a gondolatok
valami nehéz burokba zárva
veled útjaim
a távolba vesztek
eolhárfa hangja
zokog fülemben
kérges kéz
érintésére vágyom
ma taszítanak
a simaságok...
csavargó ősz szakálla
lebben a hideg szélben
szemében elveszett
a bánat...
villanások, képek,
emlékek
összekevert hada
tapossa szívem
minden kedves hang
édes simogatás
mára elveszett
anyám beesett arca
hunyt szeme
szívemet marja
pokol bugyra
e földi lét
eltékozolt élet
átfestettem
minden színt
színtelenre
fehér a gyász
a megváltó halál
cseresznyevirágok
pergő szirma
betakar
Kína édes dallama
dobol szívemben
utazik lelkem
zöld vizeken
kék hegyeken
jáde kövek temetnek...
2014. március 5., 9:34
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése