oh, hogy szeretném
ha szél cibálná hajam
és lázas csókokat
rajzolna szomjas ajkamra
föveny homokja
elnyeli léptünk zaját
távolban messze
világítótorony
elvesző fénye hív
titkos utak sodornak össze
ott találkozik
a két egyenes
úgy fonódik össze,
mint két mámoros test...
egymásba fúlt tekintetünk
magasba csapva egyesül
föveny homokján
álomba ringat az óceán
2014. február 19., 11:49
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése