a szívem, akár egy tisztás
zordon erdőből
hirtelen fényre derül
szeretésed átragyogja
minden elveszett éjszakát
önző lényem átformálnám
de akkor vajon ki lennék?
s mit adtál, így adtad
ahogy vagyok...
Tévedtél volna
s építettél egy sosem voltat?
nem tudom...
hisz míg vakon látunk
szebbre festjük a valót
és mégis
újra és újra
megdobban szívem jöttödre
kitárom lényem
minden rejtett zugát...
szemérmem még ingadozik
de néha-néha
felkacag és bújva, de
kínálja magát
árvaságom mellé
palántát ültettél
hagyom erősítse a szél...
melegítse a nap
gyökerei érként
futnak testembe
s keringésed ütemére
mozdulok én is
felgyorsult iramban
futnak napjaink
2014. február 24., 16:02
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése