2014. május 1., csütörtök

Meddig

partot ver az alázat
hajbókol a nyomor
fülekben dobol a félelem
nincstelenek sora
még megadóan vár
leszünk-e újra Dózsa népe
merünk-e emberként élni
vagy csak csúszva-mászva
hajlékony derékkal...
hallom amint törik a csont
s nevetnek felette
szögesdrótok feszülnek
állat és ember tetemek
akár Jézus a kereszten

mennyi befejezetlen mondat
a halál csak pont,
de nem megoldás

Radnóti botorkál
fülembe írta sorait
szívemben
öröm és fájdalom vajúdik

most is menetelnek
feszül a lánc
kibuknak, elesnek
ki nyújt kezet?

kilakoltatás
éhség
butaság
szándékos nyomorba taszítás
kell a birkanyáj
micsoda csapat-szellem

pálinkafőzde...
részegség
fekete mámor
szépséges kergekór

lám az urak feszítenek
szívem szakad
ki mer tenni?!
hős vagy áldozat...

vissza-vissza térő képek
Auschwitz
nevető arcok a halál felett

ember, mondd meddig mehet ez

 2014. március 3., 9:33

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése